Szolgálat 13. (1972)

Eszmék és események - Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök (M. L.)

A protestánsok közt a püspök ugyanolyan népszerű volt, mint saját hívei közt. Jóságos, közvetlen modora mit sem mutatott az „egyházfejedelem“- ből. A fiatal papnövendékek és az egyházmegye papjai pedig mint eszményképükre néztek föl rá. A jelenlegi püspököt, Márton Áront ő szentelte pappá, sőt újmiséjén is megjelent. Az egész falu kivonult eléje az állomásra és valóságos diadalmenetben kísérték be.

Fáradhatatlanul járta egyházmegyéjét. Különös gondja volt az ifjúságra. Gyóntatta őket, lelkigyakorlatokat adott. Modernségére jellemző, ahogyan az erdélyi Katolikus Státusról nyilatkozott. Ez az intézmény (1932-től Egyházmegyéi Tanács néven) amolyan egyházmegyei képviselőtestület: az erdélyi katolikus hívők összessége által választott egyházi és világi képviselők szervezete, amely segítette a papokat az egyházmegyei vagyon kezelésében és az egyházi intézmények irányításában. 1897. aug. 10-én, első státusi megnyitó beszédében a püspök a következőket mondta: „Jogosult-e az autonómiai mozgalom? Én annak tartom . . . Szűnjék meg végleg az a közönyösség, amely világi híveinket az egyház életével szemben eddig eltöltötte. Ne tekintsük az egyház ügyét kizárólag a papok ügyének. Közös az mindnyájunkkal! Legyen tehát mindenkinek része a munkában, de legyen része az érdemekben is.“

Kevesen tudják, hogy Majláth püspök a nemzeti nyelvű liturgia ügyének lelkes szószólója, s ezzel a II. vatikáni zsinat liturgikus előfutára volt, — a huszas évek elején! Amikor a rítus-kongregáció felszólította, küldje el a népnyelvű rituálé egy példányát, 1927. okt. 19-én egy egész kéziratos gyűjteményt küldött Rómába, s ismételten kérte a nemzeti nyelv törvényes használatának engedélyezését. (Érdemes lenne Rómában kutatni ez után a gyűjtemény után! Valószínűleg benne volt a dr. Éltes Károly kolozsvári plébános készítette magyarnyelvű Misszálé, Rituálé és breviárium is.) Monay Ferenc pápai magyar gyóntatóval, Serédi Jusztiniánnal is levelezett e kérdésről. A prímásnak írja: „Népünk állhatatosan ragaszkodik a magyar szertartásokhoz úgyannyira, hogy nem egy helyen viszályban és ellenségeskedésben élt a törvényekhez (ti. a latin nyelvhez) szigorúan ragaszkodó lelkipásztorával is.“ 1929. máj. 22-én a kongregáció elrendelte egy „Appendix“ összeállítását a rituáléhoz Erdély használatára. Majláth ekkor az egész magyarság szempontjaira tekintve, fáradságos munkával a nagy területen használt, pázmányi hagyományokat őrző esztergomi rituálét fordíttatta le. Ö maga is többször megfordult ez ügyben Rómában. Többek között a Collegium Germanico-Hungari- cumban előadásban számolt be a német teológusoknak útja céljáról. Azok elképedve hallgatták, hogy Erdélyben pl. a bérmálás magyar nyelven folyik, s nem értették, hogyan is tűrheti Róma ezt a balkáni állapotot.

A rítus-kongregáció némi módosítással jóvá is hagyta a rituálét, de ezt az engedélyt később a rendkívüli ügyek kongregációja visszavonta. Majláth püspöknek nem sikerült keresztülvinnie tervét: az idő még.nem volt érett rá. De hogy a sok munka ne menjen egészen kárba, az anyag nagyrészét mégis kiadták, igen találékony formában. A papság számára az „Erdélyi preorátor“

66