Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Béky Gellért: A lelkiség történetéből
Szó sem lehet az elvek föladásáról, vagy a szellem, a lényeg megváltoztatásáról, de annál inkább az Isten Leikéhez való egyre nagyobb hűségről, a Hozzá való szüntelen igazodásról. Erről a Lélekről mondja az írás, hogy bár egy és egyetlen, mégis gazdag, sokféle színezetű (Bölcs 7,22; 1 Pét 4,10; Ef 3,10); és jóllehet Ő maga semmiképpen sem változik, hiszen mindig hű önmagához, mégis szüntelen megújít mindeneket (Bölcs 7,27). Az alábbiakban a „vision du passé“ fényénél kíséreljük meg a spirituali- tás egynémely kérdését, problémáját közelebbről szemügyre venni. Nem annyira kész megoldás a célunk, mint inkább az elmélkedő lelkiismeret- vizsgálat, szemünk, szívünk, akaratunk tágra nyitása a Lélek legkisebb rezdülésének azonnali észrevételére is. A) A LELKISÉG PROBLÉMÁJA Nincs szándékunkban most a lelkiséget kimerítően megfogalmazni. Különben is annyi már a definíció, hogy bőven válogathat bennük akárki’. Ti. nem annyira a rendszerezés, osztályozás, a régi és új „iskolák“ a fontosak itt, mint inkább kinek-kinek egyéni hivatásának és az adott körülményeknek megfelelően megélni és — amennyiben lehetséges — megoldani a mindenkori „emberi szituációt“ Krisztusnak, az Evangéliumnak szellemében. Az ún. keresztény lelkiség sok mindentől függ: a) Első és legfontosabb, mennyire értette meg, fogta föl, élte át valaki (vagy egy adott közösség, szerzetesi család, kor, nép) a Krisztus titkát, az Isten országának misztériumát? b) Mennyiben volt módjában, milyen mértékben volt kész vagy képes megvalósítani az illető titkot (az adott történelmi keretek között: azokba beleilleszkedve, vagy esetleg azokat szétszakítva)? c) Hogyan tudta kifejezni írásban, művészetben, gyakorlatban (társadalomban, liturgiában, stb.) a megélt, megérzett igazságokat? Hogyan tudta formába önteni, összefoglalni, megértetni, továbbadni azt, amit meglátott vagy megsejtett a kegyelem óráiban? Mindhármat erősen befolyásolja a kor gondolkozása, a környezet, a műveltségi fok, egyéni, népi, társadalmi adottságok, a történeti miliő. Ezért van olyan sokféle „lelkiség“ az Egyházban is. Ha valaki (vagy egy közösség) kiemelkedik a megszokottból, az általánosból, a sablonosból, a szokványosból és valami eredeti, egyéni, fejlettebb megoldást talál és felfrissítően, felvillanyozóan hat másokra, az egyetemes Egyházra is: akkor beszélünk egy bizonyos („új“) lelkiségről. így keletkeznek, spontán módon vagy jól átgondolt terv alapján, a különféle „lelkiségek" (iskolák) egy-egy korban, egy-egy népnél, szeretetesrendekben. Az ilyen lelkiség kovász, mag, ihlet, erő sokak számára. Vagy olyan értelemben, hogy megtalálják a maguk istenszabta, „krisztusi“ helyét a történelemben, társadalomban, az Egyházban; vagy pedig úgy, hogy sikerül nekik legyőzni a kor gátló, bénító hatásait, sikerül áttörni az előítéletek, kereszténytelen nézetek, 44
