Szolgálat 13. (1972)

Tanulmányok - Nagy Ferenc: A keresztények erkölcsi hivatása

„Gyümölcsöt teremni a szeretetben a világ életéért"

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen“ (Jn 10,10). „A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért“ (Jn 6,51). „Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz; hiszen nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég“ (Jn 15,5-6). „A Lélek gyümölcsei ezek: szeretet, öröm, békesség, hosszantűrés, szolgálatkészség, jóság, bizalom másokban, szelídség, önuralom" (Gál 5,22-23). Más megfogalmazásban a keresztény élet gyümölcsei azok, amelyeket Jézus az utolsó ítéletről szóló példabeszédében felsorol (Mt 25,35-36), és amelyeket egy huszadik századi hasonló példabeszédben még hozzátenne.

a) A Krisztusból való élet, az erkölcsi felelősség, a sokirányú emberi tevékenység konkrét emberi egyedekben valósul meg, és legközvetlenebbül saját kiteljesedésüket szolgálja; ilyen értelemben tehát alapvetően egyedi (individuális, de nem individualista) jellegük van. Krisztus élete azonban a világban folyik és a világot szolgálja; az emberek üdvössége szintén szociális alapokon épül ki és szociális együttműködésben valósul meg.

b) A keresztény embernek tehát hivatása is, meg a szó legszorosabb értelmében vett kötelezettsége is van az evilági gyümölcsöző tevékenységre. A kötelezettség nem áll ellentmondásban a hivatással és a hivatásból folyó szabad önkénteséggel; ez utóbbival csupán a külső kényszer lenne összeférhetetlen. Valójában minél mélyebben belénk gyökerezik a hivatás isteni ajándéka, annál nagyobb az elkötelezettség is, és annál több a végrehajtásra késztető energia. Aki viszont többé-kevésbé ellenáll a Léleknek, az a kötelességet is kényszernek fogja fel. Rögtön hozzá kell tennünk, hogy földi életünk során mindig marad bennünk valami belső ellenkezés; Isten kegyelmének szabad befogadása és gyümölcsöztetése teljes tisztaságra sosem jut el bennünk.

c) A világban végzett különféle erényes tevékenységeinknek megvan a maguk sajátos arculata és értéke: az igazságosságnak, a szolgálatkészségnek, a kitartó állhatatosságnak, a nagylelkűségnek, az irgalmasságnak, az őszinteségnek, a rokonok, barátok, haza iránti hűségnek. Közvetlenül ezeknek a különféle tevékenységeknek a gyümölcse az emberi társadalom egyre jobb és teljesebb élete. E tevékenységek révén az ember ad, kifejt, befektet valamit abból, amije van.

Az ember egyúttal (Isten hasonlóságára) sajátmagát is adja. Az emberi személy teljes önátadása a szeretet. A többi erények tehát az ember legbensőbb énje és szeretetkiáradása, valamint a világ jav^ és építése közötti helyet foglalják el, ott töltenek be közvetítő szerepet. A szeretet viszont a világban végzett sokféle emberi tevékenység lelke.

40