Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Thomas Merton: A szemlélődés magvaiból
Ezért minden egyes létező a maga egyediségében, konkrét természetével és lényegével, minden sajátos jellemvonásával és egyéni tulajdonságával és sérthetetlen identitásával akkor dicsőíti meg Istent, ha pontosan az, aminek Ö akarja itt és most, azok között a körülmények között, amelyeket az Ö szere- tete és végtelen művészete rendelt el számára. Az élő és növekvő dolgok, élettelen tárgyak, állatok, virágok és az egész természet sokféle alakjával, egyedi jellegzetességeivel nyilvánítja szentségét Isten színe előtt. Belső lényegük a szentségük. Az Ö bölcsessége, az Ö valósága nyomta rájuk bélyegét. Ennek a kis csikónak különös esetlen szépsége ezen az áprilisi napon, ezen a mezőn, ezek alatt a felhők alatt: szent dolog, Isten teremtő bölcsessége szentelte magának és az ö dicsőségét hirdeti. A som sápadt virágai az ablak előtt szentek. Az útfélen észrevétlenül álldogáló apró sárga virágok szentül néznek vissza Istenre. Ennek a levélnek itt megvan a maga sajátos alkata, erezetmintája, saját szent formája; és a mély folyómederben megbúvó sügért és pisztrángot kanonizálja szépsége és ereje. A dombok között lapuló tavak szentek, és szent a tenger is: szünet nélkül dicsőíti Istent méltóságos táncával. A nagy, repedésektől barázdált, félig csupasz hegy Istennek egy másik szentje. Nincs más hozzá hasonló. Egyedülálló a maga jellegzetességével; semmi más a világon nem utánozta még egészen így az Istent, és nem is fogja. Ez az ő szentsége. De hogy van ez veled, velem? Ellentétben az állatokkal és a fákkal, nekünk nem elég annak lennünk, amire természetünk tör. Nem elég, ha egyedi emberek vagyunk. Számunkra a szentség több, mint emberség. Ha sohasem vagyunk mások, mint emberek, egyes emberek, vagy tömeg, akkor nem leszünk szentek és nem tudjuk megadni Istennek azt az imádatot, hogy hasonlók vagyunk hozzá (ez a szentség). Igaz az az állítás, hogy az én szentségem abban áll, hogy önmagam legyek, a tied pedig abban, hogy tenmagad légy, és végelemzésben a te szentséged sohasem lesz az enyém és az enyém sohasem lesz a tied, kivéve a szeretet és a kegyelem közösségét. Rám nézve szentnek lenni azt jelenti: önmagam lenni. Ezért megszentülé- sem és üdvösségem problémája valójában annak a problémája, hogy megtudjam, ki vagyok és fölfedezzem igazi énemet. A fáknak és az állatoknak nincs problémájuk. Isten teszi őket azzá, amik, megkérdezésük nélkül, és ők mindenestül megelégedettek. 3 33
