Szolgálat 13. (1972)
Tanulmányok - Karl Rahner: Tudományos világkép és vallás
Először is nem szabad csodálkoznunk, hogy mi, a későnyugati racionalizmus, az egzakt természettudomány és a technika emberei, sokkal jobban érezzük, milyen megnemfelelő, mennyire csak analóg minden Istenre, az ő igazságára és üdvözítő működésére vonatkozó fogalmunk, mint korábbi, primitívebb gondolkodású emberek. Mi már nem tudunk, vagy legalább nem egykönnyen tudunk kiejteni olyan szavakat, mint „Jahve üvölt“, Isten „megbánja“, és még sok mást, amit az ószövetség magátólértetődőn használt. Hogy ez mindig és minden tekintetben előny-e, arról most ne beszéljünk. A kifejezés képi világosságának tompulása nagyobb veszély, mint a legtöbben sejtik. De a „pontatlanságnak", a „képszerűségnek“ ez a gátlásos megérzése minden Istenről való kijelentésünkben, még a kinyilatkoztatás kifejezéseiben is, sok tekintetben egyszerűen sorsunkká lett. Ebből a sorsból pedig áldás is fakadhat. Mert kegyelem és áldás az, ha felfogjuk, hogy felfoghatatlan, minden elmondhatón túl elmondhatatlanul fölséges az Isten. Ennek ára az árnyékok és képek közötti vándorlás mélabúja, mint a nagy Newman íratta sírjára. De emiatt nem kell kételkednünk annak igazságában és jelentőségében, amit ezekkel a nem-szabatos kifejezésekkel mondani akarunk. Amit így tudunk, az jelentősebb minden földi tudásnál. Hogy Istenről dadogni tudjunk, az végső soron döntőbb, mint hogy egzaktul beszéljünk a világról. Hogy a művelt modern laikus ilyen formulákon könnyen megbotránkozik, az nagyrészt — mondjuk csak meg becsületesen és teketória nélkül — tudatlanságának, vagy hiányos teológiai iskolázottságának tulajdonítható. A keresztény teológia nagyon is jól tudja, hogy fogalmai analógok, és mindig megújuló fáradozással fontolgatja, mi vihető át az ezekben a fogalmakban használt képzeleti modellekből a szóbanforgó tapasztalaton túli tárgyra, a vallás tárgyára, és mi nem. Igaz, ez a különválasztás végső soron nem valósítható meg maradéktalanul, ez is mindig csak fáradozás marad, olyanformán, mint ahogy egy sokszög formáival mindig jobban próbáljuk a kört megközelíteni. De azért ez a fáradozás mégsem volt eredménytelen. Az akadémikusok sok nehézségét megoldaná a teológiai formulákkal szemben, ha igazából tudnák: mit dolgozott már ki a teológia tisztázó gondolatmenete ebben az irányban. Azt is meg kell persze mondani, hogy az ilyen teológiának nem minden lelkész eleve hivatott képviselője, aki képes volna megfelelő felvilágosítást adni. De hát nem is minden elektrotechnikus tud kielégítően beszélni a modern atomfizikáról. Minden tiszteletünk az újkori tudományé; hanem azért a kereszténység kétezeréves teológiája sem aludt. Ne gondolja a mai tudós, hogy átlagban olyan kérdéseket tesz fel a hittételek értelméről és olyan nehézségeket érez, amelyek eddig még sohasem merültek föl a teológusok között. De még ha a megfelelő helyről kér is felvilágosítást, természetesen tudatában kell lennie: Isten titka titok marad. Ez a teológia lényegéhez tartozik. A teológia nem egy titok magátólértetődővé csupaszítása, hanem az isteni titkok fényes homályába vetett pillantás. Déli verőfény itt csak annak bizonyítéka lenne, hogy nem találtuk meg az isteni igazságot: elhibáztuk az 12
