Szolgálat 13. (1972)
Halottaink - Roderburg Ernő - Ambrus Tibor
vele előző este. Aug. 30-án temették, két érsek, egy püspök, száznál több paptársa és nagyszámú tömeg jelenlétében. Gleeson érsek megható gyászbeszédben emlékezett meg róla: 21 évvel ezelőtt ő hozta be a repülőtérről. Sok protestáns magyar is résztvett a temetésen és a gyászmisén. Most a West Terrace-i temetőben pihen; halálában is azok között, akiknek élete javát áldozta. (Fazekas Jenő, Dr. Krassay Antal, Békési István és Forró Ferenc közlései) RODERBURG ERNŐ (1919—1971) Pilisszentlvánon született 1919. ápr. 20-án. Székesfehérvárott szentelték pappá, 1942. jún. 12-én. Solymár, Remetekertváros és Pilisvörösvár-Bányatelep voltak állomáshelyei, majd 1948-ban került plébánosnak szülőfalujába, Pilisszentivánra, s itt működött egészen haláláig. 1966-ban püspöki tanácsossá nevezték ki. Kispap kora óta beteges volt. 1971. júl. 1-én vastagbél-műtétet hajtottak rajta végre Budapesten, az Uzsoki utcai kórházban. Utána komplikációk léptek föl, s végül is urémia volt a halál közvetlen oka. Sokat szenvedett, de mindig mosolygott. Megható volt a halála: paptestvére adta fel neki a szentkenetet, halála előtt másfél nappal. Együtt mondta vele az imákat, hol németül, hol magyarul. Püspöke, Kisberk Imre távollétében Mórász Pál kanonok, püspöki helynök temette júl. 13-án Pilis- szentivánon, szülei sírja közelébe. Szinte az egész falu ott volt a hatvanegynéhány pap részvételével koncelebrált tábori requiemen és a temetési szertartáson. Rengeteg virággal borították ravatalát, koporsóját, majd a sírdombot. A szomszédos falvakból is sokan eljöttek. A járni már nem tudó öregek kinn ültek a kapu előtt és ott imádkoztak lelkipásztorukért, míg a gyászmenet elhaladt előttük a temetőbe. Amikor pedig elkészült a sír, egy öreg bányász az ásója nyelével a hant fölé rajzolta Krisztus keresztjének jelét. A tömeg fegyelmezetten együtt maradt a hirtelen leszakadó esőben is. Elhúnyt paptársunkat nemes papi lelkűiét és egészen kivételes szelídség Jellemezte. Ha valakit megbántott, vagy úgy érezte, hogy valaki nem jó szemmel néz rá, az (rás szava szerint nem tért addig nyugovóra, míg lépéseket nem tett kiengesztelésére. Paptestvérei is mind szerették, száznál többen jöttek el temetésére. Jó főnök és jó kolléga volt. Ausztriában is sokan ismerik, hiszen középiskoláit ott végezte és kitűnően beszélt németül. Értékes embert és papot veszítettünk benne. De reméljük, hogy az örök Főpapnál imádkozik most híveiért. Confrater AMBRUS TIBOR (1888 — 1971) Szilágysomlyón született 1888. aug. 26-án. Nagyváradon szentelték pappá 1910. dec. 29-én. 1911-12-ben a gyulai plébánián káplánkodott, majd a nagyváradi Szent László plébániára került. Az egyházmegye egyik legjelentősebb plébániáján, a debreceni Szent Annában folytatta papi működését, 1916-ban pedig a bucsai plébánia vezetésével bízták meg. 1924-ben került Hosszupályiba, s itt plébánoskodott halála napjáig. Ebben a minőségében vette át a bárándi esperesi kerület vezetését is, amelyet nyugdíjazásáig látott el. C. apáti kinevezést is kapott. Csendes, finom papi lélek volt. Apostoli buzgósággal és szívós kitartással törte a bihari rögöt, s emelte a magyar katolikus kultúrát. Ennek egyik ténye, hogy ő létesítette a régi pálos monostor nevét viselő Monostorpályi katolikus iskoláját. Rövid szenvedés után a betegek szentségével megerősítve húnyt el gyémántmisés paptestvérünk. Dr. Udvardy József püspök temette 1971. okt. 5-én a hosszupályi r. kát. temetőben, abban a községben, ahol 46 éven át szolgálta áz Urat. Confrater 100
