Szolgálat 12. (1971)
Eszmék és események - Magyar nővérek leveleiből
kegyelemmel lehet, öt látni, ápolni a betegben csak Vele lehet. Mindenkit szeretni csak Vele lehet. Ezért az imához több időre volna szükségünk. A francia határt átlépve egyenest Lourdesba mentem. Számomra Lourdes legnagyobb csodája az a szeretet-légkör, ami ott uralkodik. Az a sokezer ember, aki ott ingyen dolgozik: fiatalok, akik a szünidejüket ott töltik, hogy betegeket tologassanak, fürdessenek, vagy a felvilágosftóban üljenek, vagy a Cité Secours-ban főzzenek, ételt osszanak, stb. Ha pl. valaki a tömegben a másiknak a lábára lép, ez alkalom arra, hogy a bocsánatkérés kapcsán a mosolyon keresztül kölcsönös szeretetáram cserélődjék ki két ember között. Semmi tülekedés, veszekedés, türelmetlenség a végtelen sorállásokban a fürdőknél, íróasztaloknál, betegek áldásánál. És a sok önkéntes munkás nem fárad bele, hogy amikor 5000 embernek ad egymásután sajtot az ebéd-tálcájára, mindegyikre személyes szeretettel rámosolyogjon, és esetleg szóljon egypár szót. Itt nem volt az a benyomásom a liturgiában, hogy félreértették a zsinatot. Minden mise előtt a csoportok saját nyelvén begyakorolják az összes feleleteket. Mindig bevonják a népet ott, ahol lehetséges és nem vonják be ott, ahol fölösleges. Mindent énekeltek, még a „Kérünk téged, hallgass meg minket“ feleletet is a könyörgések után. Ezeket egyébként ott rögtönözték a mise előtt, és a fiatalok a mikrofonhoz lépve egyenként mondták be. A mise előtti énektanulást is egy 18 év körüli önkéntes ápolónő vezette a mikrofonban. Mikor pedig nagy nemzetközi tömeg volt együtt, akkor latinul és gregoriánt énekeltünk. A szándékokat pedig 4-5 nyelven elmondták, és felváltva énekeltek a résztvevő zarándokcsoportok nyelvén. Volt egy szabadtéri fiatalok miséje is, ahol 13-14 éves kislányok mondták be az imaszándékokat. A bűnbánatra való felszólítás után azt, hogy mit bánjunk meg, mire a nép énekelte: „Uram, irgalmazz!“ Áldozás után pedig ugyanígy bemondogatták, hogy miért adjunk hálát, és a nép mindig énekkel felelt. Magam láttam, ahogy a kislányok összedugták a fejüket és összeírták a szándékokat, senki sem segített nekik. Nővérjelölt Németországból + Nagy élményben volt részünk Isten kegyelméből július 12-26-ig Wien-Mauerben, az orsolyiták ausztriai központjában. Magyar nővéreinknek volt itt világtalálkozójuk a Szent István-jubileum alkalmából. Magyarországból, Német-, Olasz-, Franciaországból, Angliából, Thaiföldről, Délamerikából, Ausztráliából, Afrikából, stb. összesen 71 nővér vett részt ezen az egyedülálló összejövetelen. A bécsiek voltak a vendéglátók, az útiköltségeket néhány külföldi közösség, főleg a hollandok nagylelkűsége fedezte. Nagy volt az öröm, hogy együtt lehettünk, olyanok, akiket az istenszolgálat közös formája és a közös anyanyelv kettős kötelékkel fűz össze. Megismerhettük egymás munkakörét, apostolkodási lehetőségeit. Mennyi szeretettel, buzgósággal, áldozat- készséggel dolgoznak nővéreink a magyarság lelki erőinek ápolása, a tiszta erkölcs védelme érdekében! S mindezt derűs lélekkel, humorral, jókedvvel teszik, mert aki Istent szereti, annak megtiszteltetés, hogy együtt működhet Vele. De a találkozás örömén túl elsősorban arra volt való ez az összejövetel, hogy magyarul hallhassuk újra az Isten szavát. Hiszen nővéreink egyesével-kettesével élnek külföldi közösségekben, és így nem részesülhetnek magyar lelkigondozásban. Az összejövetel kultúrhéttel kezdődött. P. András Imre (Bécs), P. Szabó Ferenc (Róma), Fábián Károly és Dr. Közi-Horváth József (München), valamint Kiss Cecília nővérünk tartott előadást különféle szociológiai, irodalmi, zenei, stb. témákról. Július 17-én egésznapos zarándoklatunk volt Máriacellbe, velünk jött M. Felicia generális anyánk is. De a legnagyobb élményt, legalábbis az én számomra, az egyhetes lelkigyakorlat jelentette, amelyet júl. 19-26-ig Dr. Békés Gellért bencés atya 89
