Szolgálat 12. (1971)
Az egyház szava - A harmadik püspöki szinodus (Szabó Ferenc)
kérdéscsoportban összegezte a papság gyakorlati kérdéseit (természetesen a kérdések doktrinális problémákkal függnek össze): 1) a miniszteriális papság természete és a sajátosan papi küldetés (nevezetesen az evangeli- zálás és a szentségek kiszolgáltatása, a papok ún. profán foglalkozása és a politikai elkötelezettség); 2) a lelkipásztorkodás koordinálása (struktúrák reformja, párbeszéd és összmunka papok és püspökök között, stb.); 3) a papi lelkiség főbb vonásai; 4) a cölibátus összetett kérdése (az Isten országáért vállalt cölibátus nem csupán diszciplína dolga; nős férfiak szentelése a nagy paphiány miatt); 5) papi fizetések, biztosítás, stb.; 6) a papképzés reformja. A felszólalások és a 12 nyelvi csoport megbeszélései során az egyes atyák egyházaik ill. országaik helyzete szerint más-más pontot emeltek ki. A 18. munkaülésen a relátor összegezte a véleményeket. A nős férfiak szentelésével kapcsolatban 3 tendencia alakult ki; a) Az atyák egy része nem tartja szükségesnek (főleg a mostani válságban), hogy a latin egyházba is bevezessék. Egyrészt ui. a paphiány kérdését másképp is meg lehet oldani (a papok helyesebb elosztása, állandó diakonátus, világiak bevonása a lelkipásztorkodásba), másrészt pedig nagy a veszélye annak, hogy ezzel az újítással utat nyitnak a cölibátus fakultatívvá tétele felé. b) Egy másik csoport azt javasolta, hogy az egyes püspökkari konferenciák ítéljék meg konkrét helyzetüket és ha szükséges, a Szentszéktől kérjenek engedélyt nős férfiak szentelésére (hangsúlyozzák, hogy bizonyos feltételek szükségesek!), c) A harmadik csoport (ezek lényegesen kevesebben vannak) úgy véli, hogy a Szentszék általános engedélyével az egyes püspökkari konferenciák rendszeresen szentelhetnének nős férfiakat, nemcsak a paphiány miatt, hanem más lelkipásztori és teológiai meggondolásak alapján is. A szinodus „félidejében", okt. 18-án Roger Etchegaray Marseille-i érsek érdekes, kiegyensúlyozott sajtókonferenciát tartott: reflektált a papsággal kapcsolatos vitákra és elmondotta személyes benyomásait a szinodusi munkáról. Hangsúlyozta (Marty bíborossal egyetértésben), hogy a felszólalások igen hosszúra nyúltak, sok volt az ismétlés és kevés a párbeszéd, az igazi eszmecsere. Ebben a szinodus módszere a hibás, amelyen változtatni kell. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a felszólalások nyomán az atyák teljesebb képet kaphattak a világegyház egyes vidékeiről. Marseille érseke szerint túlságosan központi helyre került a cölibátus kérdése. Az a veszély fenyegeti itt az atyákat, hogy a fától nem látják az erdőt. Kifejezetten hivatkozott Márton Áron gyulafehérvári püspök felszólalására és kijelentette, hogy osztja az erdélyi főpásztor véleményét: meglepő az, hogy nyugaton a „Hu- manae Vitae“ kezdetű és a cölibátusról szóló pápai levél körül keletkezett lárma mennyire elnyomta a „Populorum Progressio" égetően időszerű hangját. 66
