Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - R.: A kateketikai direktórium és a kateketikai kongresszus
amerikai katolicizmusban az ún. karizmatikus mozgalom. Ez az irány a lelki élet megújítását tűzi ki célul, de módjaiban és sokszor tartalmában is sok kétséges elemet tartalmaz. Lényegében a szekularizmus reakciójának tekinthető a maga szupernaturalista szemléletével, amely a kegyelem rendkívüli megnyilatkozásaira összpontosítja a figyelmet, az érzelmi szélsőségeket keresi és elősegíti, és a világgal mint a Sátán országával szembeszáll. Jelenleg ez a mozgalom még nem termett elég gyümölcsöt ahhoz, hogy teljességében megítélhessük. Félő azonban, hogy antiintellektualista irányban fog tovább haladni, és a hitoktatást is tovább sodorja az imaösszejövetelek, lelki tanácsadó órák és a rendkívüli kegyelmi jelenségek tanulmányozása felé, ahelyett, hogy a keresztény tanítás további fejlesztését segítené. Remélhetjük azonban, hogy csak felszínes mozgalommal állunk szemben, amely a maga tiszavirág-életével nem tudja megakadályozni az amerikai hitoktatás további megszilárdulását. A KATEKETIKAI DIREKTÓRIUM ÉS A KATEKETIKAI KONGRESSZUS 1971. ápr. 11-én jelent meg az új kateketikai direktórium. A dokumentum elkészítésére a II. Vatikáni Zsinat szólított fel (püspöki dekr. 44). 1968-ban kérdőíveket intéztek minden püspökhöz és bizottságot alakítottak a direktórium kidolgozására. Ez októberben terjesztette az első tervet a papi kongregáció elé. Ezután dolgozták ki a részletes szöveget, amelyet újból megküldték a püspökkari konferenciáknak. 1969 őszén kezdtek a végleges szöveg megfogalmazásához. Ezt egy teológiai szakbizottság újból felülvizsgálta, végül pedig a hittani kongregáció hagyta jóvá. Nyelve latin, modern nyelvekre való fordítása folyik. A dokumentum nem katekizmus, hanem direktórium, tehát célkitűzése szélesebb: az igehirdetés általános irányelveit tartalmazza. E nemben első az egyház történetében. Legfontosabb forrása a Zsinat határozatai voltak. Jellemzi a pozitív tárgyalásmód, minden vitázó hang kerülése. Nagyobbrészt elvi jellegű, de gyakorlati és normatív kérdések tárgyalása sem hiányzik belőle, főleg a katekézis tartalmáról és a pasztorális tervezésről szóló részben. Célja a tájékoztatás és ösztönzés. Alapul szolgál arra, hogy az egyes vidékeken kidolgozzák a megfelelő katekizmusokat. Hat részre és függelékre oszlik. Az első rész (A probléma időszerűsége) az Egyház és a világ jelenlegi helyzetére tartalmaz néhány utalást. A második (Az ige szolgálata) főleg az igeszolgálat és a kinyilatkoztatás közti viszonyt tárgyalja. Az ige szolgájának azt kell hirdetnie, amit Isten kinyilatkoztatott, a hagyomány sértetlenül közvetített és az egyházi tanítóhivatal tévedhetet- lenül értelmez. A katekéta ennek a kinyilatkoztatásnak fényében értelmezi az emberek konkrét problémáit. Katekézis tehát az a munka, amelynek célja a 35
