Szolgálat 12. (1971)
Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: A hitoktatás mai irányai az Egyesült Államokban
met katekizmust segédkönyveivel együtt angolul is kiadták, de az átdolgozás ellenére túlságosan idegen maradt az amerikai légkörben, és igazán sohasem terjedt el. Jobban hatott a kérügmatikus irány P. Joseph Goldbrunner és P. Johannes Hofinger személyes munkássága nyomán. Az ő könyveik és előadásaik Amerika-szerte megismertették a német kateketika legújabb eredményeit, és valamelyest felkészítették a hitoktatást a zsinatot követő változásokra. Bizonyos értelemben a kérügmatikus iránynak egy amerikai ága is létrejött, néhány amerikai tankönyv is íródott ennek szellemében, azonban az irányzat ellenzői, bizonyos joggal, váltig hangoztatták annak gyökerében európai, tehát idegen jellegét. Azt kell mondani, hogy a vatikáni zsinat egy csak nagyon „fontolva haladó“, alapjában véve konzervatív kateketikai helyzetet talált és indított el új utakra a maga egyszerre felszabadító, bomlasztó és átalakító hatásával. II. A ZSINATOT KÖVETÓ ÁTALAKULÁS FÖ ÖSSZETEVŐI 1) Teológiai átalakulás A zsinatot megelőző években az amerikai katolicizmus épp csak elkezdte átvenni az európai új teológia eredményeit. A biblikus és liturgikus megújulás éppen hogy megindult. A patrisztikus megújhodás igazában sosem tudott szárnyra kelni, hiszen az amerikai katolicizmus az újszövetség első századán túl aligha tudott az ősegyház életére mint saját előtörténetére tekinteni. Ebben a lassan induló átalakulásban forradalmi erővel hatottak a zsinat nyomán fellépő teológiai irányok, főképp a szekularizmus (evilágiság) gondolatvilága. Harvey Cox „Evilági Város“ c. munkájának nagy hatását több ok magyarázza. Egyrészt jellegzetesen amerikai gondolkodás és szemlélet szülötte. Másrészt a zsinat utáni időben a régi korlátok és formák lebontásának folyamatában rendkívül segített avval, hogy kifejezetten tagadta a vallásos és profán értékek közötti határvonalat és élvonalba állította a kereszténység evilági feladatait. A mű protestáns eszmei hátterét alig ismerő katolikus olvasóra minden gondolata az újság erejével hatott, még azok is, amelyek kétes múlttal rendelkeztek a protestáns teológia történetében. A zsinatot követő ökumenikus fellendülés egyébként is bátorította a katolikus teológiát a protestáns gondolkodással való dialógusra. így a szekularizmus gondolatköre a zsinat utáni katolikus teológia legerősebb áramlatává vált. Ez az eszmekor vetette fel a legtöbb új gondolatot, okozta a legtöbb meg- hasonlást, félreértést, problémát és újrakezdést, indította el a legértékesebb és legzavaróbb erőfeszítéseket nemcsak a teológiai szakirodalomban, hanem az egyházi gondolkodás és tevékenység minden ágában, így a hitoktatás terén is. A zsinat utáni teológiában világszerte megerősödött a perszona- I izmus, azaz a személyt középpontba állító filozófiai és teológiai irány hatása. Ez az áramlat az amerikai katolikus teológiát is meghódította. E téren az átalakulás nem volt olyan drámai és hirtelen, mint a szekularizmus esetében. Már a zsinat előtti megújulás is azt követelte, hogy a teológiában az 26
