Szolgálat 11. (1971)

Úttalan utak Ura

mindenestül. Ha szükségünk van rendre, szükségünk van kuszaságra is. Kereszténynek lenni annyit tesz, mint megépíteni valamelyes rendet és úttalanságban élni. Másutt és más módon kell keresni biztonságunkat, mint a múltban. Ám legyen a mi Istenünk a rend Istene; ugyanúgy, ugyanolyan joggal a kuszaságé is.

Nem Isten teremtette-e a dzsungelt? Az ember aprócska elméje minden fát mértani rendben ültetett volna el, a magasakat északon, az alacsonyakat délen. Meghatározott mintát követnek-e az égen a csillagok? Ha ember plántálta volna oda őket, a Nagymedve vonala nem lenne görbe, hanem egyenes.

A dzsungel és a csillagok olyan művészről beszélnek, aki szuverén szabadsággal formázta a mindenséget, s alakok, méretek és színek millióiban lelte gyönyörűségét. Mindenekfölött pedig hagyta, hogy teremtménye, az ember, akit szabadnak és értelmesnek teremtett, kínosan küzdj e fel magát az öntudat és a tűz fölfedezése felé. A teremtésen célszerűség és zűrzavar hagyta rajta jegyét. Ott volt a káosz; de ott volt Isten Lelke is, aki szépséget és mozgást lehelt mindenbe.

Krisztus sem hagyott tanítványaira teológiai kézikönyvet. Mennyi küzdelmet megtakaríthatott volna Egyházának, ha akár csak a Szent- háromság tanát kezdettől fogva világosabbá teszi! Nem tette. Vagy hét századon át zavar és félreértések zsákmányául hagyta Egyházát, részben azért, mert az Evangélium nem adott meg szabatos fogalmakat. De Krisztus Lelke az Egyházzal volt mind e századokon át. És egyszerre csak józanul elfogadható világosságot szereztünk erről a nagy titokról.

Olyan törvénykönyvet sem nyújtott át tanítványainak Krisztus, amely tartalmazta volna az erényes élet minden parancsát és a halálos meg bocsánatos bűnök osztályozott listáját. Túlságosan költő és művész volt ahhoz, hogy ilyesmit csináljon.

De ugyanakkor részvéttel csordultig telt szívű ember is volt. Ismerte kínzó aggodalmainkat, tudta, hogy biztonságra van szükségünk. Gondoskodott megzavarodott népéről. Megadta nekik Lelkét, hogy velük legyen, segítsen nekik és vezesse őket. Nem adott nekik végső világosságot a teológiában, sem törvénykönyvet. Amit tanítványaira hagyott, ez volt: egyszerű szavainak meleg kincse és sok lehetőség arra, hogy zavarba jöjjenek. De elküldött egy szerető személyt, hogy viselje gondjukat.

A bizonytalanság és sötétség emberi és keresztény mivoltunkhoz tartozik. Bennük kell élnünk. Kérjük azért az Urat, ne vegye el ezeket tőlünk. Inkább könyörögjünk a bizalom kegyelméért, miközben az őserdőben járunk vagy a nyílt tengeren hajózunk.

Meg kell értenünk: Isten nem csupán tiszta értelem vagy szuverénül erős akarat. Költő is az Isten, aki szereti a szavak táncos ritmusát,

8