Szolgálat 11. (1971)
Teológiai elmélkedés az engedelmességről
nagy eseményei. Az ilyen alkalmazkodás érintkezésben és szolgálatban az Egyház kenosisa, valódi engedelmesség a világnak. Nyilvánvaló, hogy ez a Lélek és az Ige iránti engedelmességben gyökerezik. Ez a kenosis erkölcsi kötelessége az Egyháznak. Ahogyan Krisztus nem ragaszkodott erőszakosan a neki kijáró dicsőséghez, inkább kiüre- sítette magát az ember kedvéért, úgy kell a keresztény közösségnek is ugyanezt tennie. Ezzel az engedelmességgel az Egyház közvetítővé válik; Isten és az embercsalád összeforr. * * * Az engedelmesség a közösségben élő egyénnek a közösséghez magához való hűséget jelenti. Szövetség jön létre a tag és az egész keresztény közösség között. Egyik gondot visel a másikra. Megosztott felelősség ez, habár a szó túlságosan jogászi. Valójában a szeretet bősége egymás iránt, amely határtalan mértékben adni kész. Ez föltételezi a nyíltságot: az egyik fél szükségletei ismertek, a másik pedig engedelmeskedik a segítésre való felhívásnak. Ennélfogva a legelső engedelmeskedők az elöljárók. Az ünnepélyes pápai cím: Isten szolgáinak szolgája, nem holmi üres dísz, hanem ha komolyan veszik, egy teológiai valóság szókimondó kifejezése. A pápa az első, aki engedelmeskedni tartozik a felhívásnak, hogy gyógyítsa, megváltsa és megszentelje a hívőket mind. Ugyanez az engedelmesség kötelezi a püspököket és a papokat híveik felé. A többi hívő sem mentes az engedelmesség kötelessége alól, mert nekik is szolgálniok kell a szolgák: a pápa, a püspökök és a papok szükségleteit. Ez az engedelmesség viszont ismét a Léleknek és az Isten Igéjének való engedelmeskedéssel egyensúlyban működik. Magától értetődően csak az Evangélium összefüggésében lehetséges. De még így is emberi közösség a színtere, ahol minden tökéletlen. Minden törvényre és parancsra a tökéletlenség nyomja rá bélyegét, olykor magas fokban is. Ezek az emberi korlátok sok problémát és feszültséget hoznak létre. A problémákra a felelet a közösség lényegi egységének nagy értéke. Olyan értelmes dolog egynek maradni, hogy ennek a kedvéért egy kis értelmetlenséget el lehet viselni. Ebből feszültségek következnek. De azok szükségesek a közösség előreviteléhez, mint mozgatóerők. Kiküszöbölésük bénultságra vezethetne. Ennélfogva még abban sem vagyok biztos: jó lenne-e, ha a közösségnek világos fogalma lenne tekintélyről és engedelmességről. A helyes fogalom keresése részleges belátások útján helyes irányba viszi a közösséget. * * * Az engedelmességnek ez a fogalma olyan egyházképben gyökerezik, amelyet ma nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az Egyház közösség, Istentől állított jel emberi történelmünkbe. Ambivalens jel: az volt mindig, 66
