Szolgálat 11. (1971)
A lelkiismeret ügyében
A ielkiismeret ügyében Korunkat gyakran úgy írják le, mint a technika korát, az emberség hátrányára. Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól. Igen, a technika halad, de vele együtt fejlődik az emberség is. Igaz, a computerek sokat átvesznek agyunk munkájából, de az ember nem lett rabszolgája a gépeknek. Növekvő szabadságának egyik jele az emberi személyiség tisztelete, amely a múlthoz képest hallatlan erővel érvényesül. Különösképpen pedig állhatatosan követelik annak elismerését, hogy minden embernek joga van követni saját lelkiismeretét. Ez a törekvés olyan erős, hogy — a nemzetközi jóakarat elnyerésére — még totalitárius államok is szükségesnek tartják beiktatni alkotmányukba minden polgár lelkiismereti szabadságra való jogát. Cinikus magatartás ez, mert a jámbor elméletet nem követi tisztességes gyakorlat; de még így is reménysugár. Az alkotmány elismeri a szabadságot; ez a felfogás igaz és helyes. Megfelelő idő elteltével a polgárok kívánni fogják megvalósulását. Az ember szabadnak született és szabad is akar lenni. A régi rómaiak tudták, hogy a természetet semmi sem győzheti le. űzd ki a természetet vasvillával — mondták —, mégis visszatér. Az egész földön mozgalom van terjedőben — bármilyen gyönge is még egyes helyeken —, hogy adjuk meg emberségünknek, ami kijár neki. A mozgalmat támogatja sok pszichológus, filozófus és teológus. Kivételesen kéz a kézben állítják: a személynek joga van lelkiismeretét követni. Mindnyájan azt mondják: minden embernek hűségesnek kell lennie a saját világosságához. Ha nem az, akkor veszedelmes hasadás keletkezik életében. Senkit sem lenne szabad arra kényszeríteni, hogy erkölcsi belátása ellenére cselekedjék, sem pedig megakadályozni abban, hogy szerinte járjon el — föltéve, hogy cselekedete nem ellenkezik a közjóval. A pszichológus érvelésének alapja: szükség van a személyiség egészjellegére, épségére, másszóval a látás és cselekvés közötti összhangra. A filozófus az emberi személy méltóságáról beszél és arról a sérthetetlen jogáról, hogy önmaga legyen. A teológus különlegesen megerősíti kartársai következtetését, amikor azt állítja: a lelkiismeret szabálya olyan abszolút, hogy maga Isten is aszerint ítéli meg az embert. Nincs mit félnie annak a kornak, amely ilyen jól fejlődik. A technikai haladás nem rombolta le az emberséget. De a lelkiismeret mindeme felmagasztalása közben van itt egy kritikus kérdés. Mi a lelkiismeret? Mindenki beszél róla, kevesen vállalkoznak meghatározására. Mindenki belelát egy kicsit, senkisem meríti 58
