Szolgálat 11. (1971)
Ki a jó bolond?
akik hajlamosak korábbi nemzedékek hibáinak megismétlésére. Még ennél is fontosabb, hogy érezze a jelen pillanat értékének múlandóságát. Sohasem volt még kor, amelyben az emberek akkora kísértésbe estek, hogy megittasodjanak saját vívmányaiktól, mint a mienk. Teszünk néhány lépést a holdon, és diadalmámorunkban elfelejtjük, hogy egy minden mértéken túl hatalmas világegyetem vár még kikutatásra. Szétrobbantunk és egyesítünk atomrészecskéket, és sikerünk dicsőségében, gombaalakú felhőtől körülvéve elfelejtjük, hogy nem tudjuk, hon- nét származnak a részecskék. A jó bolondnak túl kell látnia a jelenen és észre kell vennie: ötven esztendőbe sem kerül, s mindannyian öregek és divatjamúltak leszünk. Ne hízelegjen kortársainak. Figyelmeztesse őket, hogy minden, amit tehetnek: egy pici lépés az egyetemes történelem véget nem érő folyamatában. A jó bolondnak szeretnie kell a kínai konyha keserű-édes ízét. Könnyű szeretni egy egyszerű húsételt. Nem nehéz élvezni egy édes csemegét. A művészet a keserű és az édes kombinálásában áll. Főleg mi amerikaiak általában szétválasztjuk a különböző ízeket. Politikai és szociális mozgalmaink irányzata nyers és keserű, minden édesség nélkül. Aztán megpihenésül olyan filmek és látványosságok nézésébe menekülünk, amelyek szirupos álomvilágot festenek, a való élet keserűségének egyetlen csöppje nélkül. A jó bolond kiegészíti a társadalmat a maga személyében. Az igazság kegyetlensége és az álom szépsége találkozik erőfogyasztó munkájában. Ezért nem bírják sokáig a jó bolondok. Fölégeti őket békéltető missziójuk: hogy nevetve megmondják az igazat. A jó bolond megtanult tört szívvel nevetni. A bolond olyan ember, mint bárki más, szüksége van rokonszenvre, megértésre. De hivatala rikító ellentmondással jár. Ruhája azt hirdeti, hogy nem kell komolyan venni, bölcsessége azt kívánja, hogy ne mellőzzék egykönnyen. Ez a paradox helyzet sarkig tárja a kaput minden vádnak. Azok, akik nem szeretik a maskaráját, talminak, vagy éppen bolondnak fogják mondani bölcsességét. Azok, akik nem szeretik a bölcsességét, nem fognak szóbaállni egy maskarába bújtatott emberrel. Egyikük ellen sincs védelme. Jó humoráért, bölcs szavaiért talán hálát sem kap. Egy bolond sem hallja gyakran a „köszönöm" jutalmazó szavát — pedig az emberi szükséglet egy becsületes erőfeszítés vagy egy jótett után. Végre is ki mond köszönetét egy bolondnak! De ott belül, mélyen, ő sem más, mint a többi — csak a hivatása más. És néha megszakadhat a szíve. Bolondnak lenni bizony furcsa hivatás. Csúffá tesz minden meghatározást. Csak a költészet szolgáltathat némi igazságot neki. És itt eszembe jut egy olaszul olvasott vers: Ha elvesztettél mindent és semmid sincs, , 3 33
