Szolgálat 11. (1971)
Struktúrák, tekintély meg miegyéb
látomást sok agyban, egy célt sok szívben. Ezt csak akkor lehet elérni, ha van a csoportban egy egységes központ, amely felé minden eszme és törekvés tart, itt eggyéfonódik és azután az egész közösség nevében kifejezésre jut. Ezt az egységes központot, amely lehetővé teszi sokaknak, hogy gondolkodásuk és szívük egy legyen, ezt nevezzük tekintélynek. A tekintély az egység eleven központja. A legnagyobb tekintély Krisztus; nem egységünk központja-e ő egész történelmünkön át? A közösségben szükségünk van tekintélyre, mert enélkül az egységnek nincs középpontja és forrása. Ha nincs az egységnek forrása, akkor mozgás sincs. Ahol nincs mozgás, ott nincs élet. Ezért a tekintély a közösség lényeges elemének, az egységnek feltétele, forrása és megteremtője. Mindezzel az emberi közösségek törvényeit magyarázzuk; semmi sajátosan keresztény nincsen okoskodásunkban. De ez az okoskodás a keresztény Egyházra is ugyanúgy ráillik. Isten elfogadta emberi állapotunkat és saját terveinek részévé tette. Olyan embercsoportot akart, amely több mint hi vők laza csoportosulása: közösséget. Ennélfogva kellett, hogy az Egyházban egységközpontok legyenek. És vannak is. Az egyházmegyében a püspök; az egyetemes egyházban a pápa. Egységközpontnak lenni valóban szerény dolog; az illetőnek meg kell hallgatnia mindenkit és szólnia az egész közösséghez. És Isten, hogy biztosítsa ezt az alázatosságot, meghagyja valamennyiüket — pápát, püspököket — emberi állapotukban. Miközben az Egyház egységét szolgálják, nem szükségképpen látnak bele a legmélyebben az Evangéliumba, nem is mindig járnak el a lehető legjobban. A legmélyebb bölcsesség és a legemelkedettebb okosság kegyelmeit akármelyik tag megkaphatja. A püspökség karizmája az, hogy sokak vágyait és cselekvéseit közös nevezőre hozza és mindannyiukat megtartsa Krisztus és az ő tanítása iránti hűségben. A püspökök csak akkor tölthetik be feladatukat jól, ha az Egyház tagjai vállalják annak felelősségét, hogy ösztönzéseket és segítséget adnak nekik. A struktúrák hozzátartoznak emberségünkhöz, akár a csontok testünkhöz. Krisztus akart struktúrákat és intézményeket. A Lélek akkor tud legjobban a magasba lendülni, ha megvan mindaz a struktúra, amire szükségünk van, és nem több. Minél emberibbek vagyunk, a szükséges struktúrákkal, tekintéllyel meg miegyébbel, annál szabadabbá válunk, és szellemünk fölívelhet az égig. 2 17
