Szolgálat 10. (1971)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus keresztje
Nemeshegyi Péter KRISZTUS KERESZTJE Nagypénteken írom e sorokat, Vietnamban, a dalati nagyszemináriumban. Épp véget ért a délutáni szertartás. Százhatvan vietnami szeminarista térdelt Krisztus keresztje előtt. Énekük, az ősi gregorián kantus és a bús vietnami dallamok, mint érckórus zengett a nagy kápolnában. A fehérre meszelt falakon még ott sötétlettek a lövedékek nyomai: tavaly csapódtak be oda, amikor egy napra a harc középpontjába keveredett a szeminárium épülete. Szinte mindegyik szeminaristának van háborús halottja a családban: apa, testvér. Isten tudja, hogy rájuk is milyen jövő vár. De ott térdeltek mind Krisztus keresztje előtt. El nem húzza őket onnan senki sem. „Ave crux, spes unica!“ Magyarország is tapasztalt sok keresztet, háborúságot ezer éven át. Ilyen népnek értenie kell Krisztus keresztjét, hogy élni tudjon. Létkérdés ez neki. Nyissuk hát fel a Szentírást és járuljunk oda mégegyszer Jézus keresztjének iskolájához. Sokszor hallunk nagypénteki prédikációkban a keresztre feszített Jézus hét szent szaváról. És valóban, ha a négy evangélista elbeszéléseit összevetjük, Jézus hét szavát találjuk megörökítve. De egyik evangélistánál sem találjuk meg valamennyit: egyik egyet idéz, egy másik hármat, egy másik megint hármat. És ez nem véletlen. Az evangélisták mind a maguk módján rajzolták meg számunkra az Úr halálát. Itt éri el csúcspontját mind a négy evangélium. Márk és Máté, aztán Lukács, végül pedig János. Három kép, tele valósággal, mély teológiával és mélységes titokkal. Szemléljük, értsük. A Márk és Máté rajzolta kép sötét. Két szavát, vagy jobban mondva csak egy szavát őrizték meg számunkra Jézusnak — mert a második nem „szó“, hanem csak artikulálatlan halálkiáltás. És ez az egy szó is rettenetes: „Istenem, Istenem, mért hagytál el?“ Minden sötét itt: nemcsak az égboltozat és a föld, hanem még Jézus alakja is. Odaszögezve a kínzófához, körülvéve gúnyolódó nagyuraktól és csőcseléktől, erőtlenül, elhagyottan, meg- vetetten, egyedül. És az Isten, akit oly bizalommal hívott Atyjának, akit oly hűséggel szolgált, még ez az Isten is elhagyta. Nem veszi le a keresztről, nem szabadítja meg a gyalázatos haláltól, hallgat mélységesen. Még Jézus szívében sem világít csendes fényével. Nincs itt kiváltság, titkos vigasztalás: Jézus beleomlik a mi sötét halálunkba. Hogy ezt a megrendítő képet felfoghassuk, az evangélium egészét kell megérteni. Különösen Márk, akinek mélysége Jánoséval vetélkedik, adja kezünkbe a kulcsot. Márk evangéliumának első szava: „Isten Fia, Jézus Krisztus evangéliuma.“ És az egész evangélium célja megértetni velünk, hogy ez mit jelent. Jézus tanítványai egy-egy csoda láttán megvallják: „Te vagy a Krisztus!" Még az ördöngösök is elkiáltják magukat: „Te vagy az 4 49
