Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Zichy Aladár: A harmadik világ

emberek anyagi korlátozottságukban és szellemi egyszerűségükben boldogabbak vagy legalábbis elégedettebbek, mint a civilizált világ? Mért tesszük hát őket szerencsétlenné a civilizáció áldásaival? — Ezt a kérdést már megválaszoltuk bizonyos szempontból, mikor leszögeztük, hogy az elmaradt népek saját maguk óhajtják a fejlődést. Az életnek olyan világos, az emberi természetbe vésett törvénye: „hajtsd uralmad alá a földet!“, s annyira magától értetődő, hogy jobb enni, mint éhezni, hogy számukra a „jólét vagy boldogság“ dilemma nem létezik. Persze a legszegényebb, legegyszerűbb ember is lehet boldog. Az életnek van egy olyan síkja — a lelki —, amely függetleníthető az anyagi javak és a szellemi értékek síkjától. Mindenkinek saját kulcsa van a boldogsághoz. Tehát részünkről segítésről, a fejlődés szempontjából lényeges segítésről van szó, de nem többről. Nem megváltásról! Az az éhező, primitív törzs, amely az ENSz élelemsegélyében (World Food Programme) részesül, anyagiakban gyarapodott ugyan, s ha a segély elég bőséges, szellemi fejlődéshez szükséges potenciát is nyert, de a húskonzervek és a tejporszállítmány megérkezése által még nem lett fejlettebb. A fejlődés mértékét csak azért fejezzük ki rendszerint az anyagi jólétet visszatükröző számokban, mert a gazdasági siker, a fizikai gyarapodás mérhető legegyszerűbben, s mert a jólét bizonyos fokig indikátora a szellemi fejlettségnek. A fejlődés ugyanis nem más, mint anyagi és szellemi igények növekvő kielégítése, amelyben az igények a kielégítéssel járó mennyiségi és minőségi változás útján újabb dimenzióba nőnek. Ez egyszerűen az élet törvénye. Következésképp elősegítése pozitívum, érték.

Hadd vetünk fel még két fontos szempontot: a) A fizikailag egységesedő világban a függőség kölcsönös. Az elmaradt országok katasztrófái világégéshez vezethetnek, a növekvő szintkülönbség súlyos zavarok oka lehet. Ezért a fejlődési segítség közvetve a fejlettebb országoknak is létkérdés. A szeny- nyeződés, a járványok sem ismernek országhatárokat. Történelmi tanulságokból okulva látnunk kell: a harmadik világ képviselőinek megvan a lehetőségük a fejlett világ különböző hatalmi tömbjeinek egymás ellen való kijátszására. A fejlett világ, bármilyen erősnek érzi is magát, korunkban már megváltoztathatatlanul függ a fejletlenebb világtól. Sajnos a közvélemény még nem veszi komolyan ezeket az érveket, mert nem gondolja át szigorú következetességgel függőségi helyzetünket mindaddig, míg kellemetlen hatásait, mint pl. a repülőgépen becipelt kolerajárványt saját bőrén nem tapasztalja. Pedig ami a jelenben fontos, az utódainknak létkérdés lesz. — b) Segítenünk erkölcsi kötelesség is — elsősorban azért, hogy helyrehozzuk, amit a történelem elrontott. A harmadik világ akkor billent ki egyensúlyából, mikor érintkezésbe került a tudomány és a technika vívmányaival; akkor lesz elégedetlen, s kezd háborogni, mikor az anyagi javak egyenlőtlen megoszlását látja. De azért is, mert a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat!“ parancs ebben a segítségben kell hogy megtalálja legszélesebb alkalmazását. Keresztény módon úgy is mondhatnánk: kötelességünk segíteni, mert mind41