Szolgálat 10. (1971)

Halottaink - Borbás Pál - Pflaum József (M. E.)

ma is énekelt népének szövegét. Fiatal korában művészi fokon fényképezett. Pihenésképpen szívesen hallgatott zenét és magnófelvételei között az igényes és értékes modern zene is bőven képviselve volt. Gyermekkorának soha meg nem tagadott földművelő hagyományaival és hozzáértésével kertészkedett. Mikor már maga nem tehette, legalább irányította a szemináriumi kert fáinak gondozását.

Amíg hangjának ereje és egészsége engedte, szívesen hallgatott szónoka volt az egri volt cisztercita templomnak. Gyóntatószékét pedig szinte utolsó napjáig fölkeresték.

1970. okt. 29-én indult a kórházba, hogy alávesse magát annak a műtétnek, amely halálának közvetlen okozója lett. Azon a hajnalon írta szellemi végrendeletének is tekinthető levelét kispapjaihoz.

A hideg, zimankós januári napon mintegy 150 pap, volt tanítványai és barátai jöttek el végtisztességére. A szentmisét Brezanóczy Pál egri érsek mutatta be érte, ő mondta a gyászbeszédet is. A temetési szertartást római iskolatársa és régi barátja, Vajda József váci segédpüspök végezte az egri Hatvani úti temetőben. Végakarata szerint holtan is szeretett növendékeivel akart maradni.

Életét és egyéniségét talán egykori szentesi tanártársa foglalta legjellemzőbben össze: „Azok közé a lélekformáló egyéniségek közé tartozott, akik után talán egyetlen sor sem maradt fenn nyomtatásban, de szavuk és egyéniségük hatása láthatatlan sugarakban terjedt és hatott tovább.“

P. S.

BORBÁS PÁL (1893 — 1971)

Szolnokon született. Érettségi után püspöke a bécsi Pázmáneumba küldte, s az ottani egyetemen végezte teológiai tanulmányait. Ezek végeztével 1916-ban szentelte pappá Gr. Széchényi Miklós nagyváradi püspök. 'Magasabb tanulmányok végzésére a bécsi Frintaneumba került. Rövid szilágysomlyai káplánkodás után a nagyváradi püspöki irodában és a debreceni Teréziánum nevelőintézetben dolgozott. Mint lelki- pásztor tevékenykedett káplánként Csorváson, Orosházán, Békéscsabán és Gyulán. 1931-ben főpásztora megkérdezte tőle, vállalná-e a forgalomtól távolesö Bucsa plébániájának vezetését. Első szóra engedelmeskedett. Áldozatkészségéért 1935-ben főpásztora kinevezte az egyházmegye egyik jeles plébániájára, Békésszentandrásra plébánosnak, itt 17 évig működött. 1952-től a békéscsaba-belvárosi plébániát vezette. Ez év elején gyengélkedni kezdett, s mikor érezte állapotának súlyosbodását, előrelátóan Szolnokra vitette magát autón, ahol 1971. márc. 3-án halt meg. Dr. Udvardy József püspök temette. Csendes, higgadt, oltártestvéreit kedvelő pap volt. Finom humorával megnyerte paptársai szeretetét. Híres sakkozó volt. Bölcs nyugodtsággal irányította közel két évtizeden át a gyulai esperesi kerület papságát.

PFLAUM JÓZSEF (1904 — 1971)

Gyulán született. A váradi egyházmegye papnövendékeként Esztergomban nevelődött, mint a csonka-váradi egyházmegye legtöbb klerikusa. Ott is szentelték pappá 1927-ben. Szülővárosában kezdte papi működését a későbbi győri püspök, Apor Vilmos oldalán. Későbbi kápláni állomásai: Békéscsaba-belváros, Endrőd, Szeghalom, Debrecen (Szent Anna), majd Békésszentandrás. 1942-ben lett a majdnem színkatolikus lakosságú Kétsoprony lelkésze, s itt működött közel 3 évtizeden keresztül. Hívei szeretettel vették körül remetei magányában élő plébánosukat. Ez az élet kezdte ki egészségét, Mindjobban elhatalmasodó rákja arra kényszerítette, hogy kórházba menjen. Onnan mint gyógyíthatatlan rokoni körbe Gyulára került. Itt ís fejezte be életét 67 éves korában, 1971. március 27-én. A gyulaj Szent József temetőben temette el március 29-én Dr. Udvardy József püspök.

M. E.

120