Szolgálat 10. (1971)
Halottaink - Horváth Konstantin OCist. (P. F. B.) - Heck Imre (Brunner István)
DR. HORVATH KONSTANTIN GYULA OCist. (1896— 1970) Hosszas szenvedés után Veszprémben elhúnyt 1970. szept. 21-én Dr. Horváth Konstantin aranymisés ciszterci áldozópap, egyetemi magántanár, volt zirci perjel. A baranyamegyei Izabellaföldön született 1896. márc. 23-án. Gimnáziumi tanulmányai után 1914-ben lépett a Ciszterci Rendbe. Egyetemi tanulmányait az innsbrucki egyetemen végezte, ott szerezte meg a teológiai doktorátust is. Közben 1919- ben pappá szentelték. Különösen a szentírástudományokban volt annyira kiváló, hogy mindjárt tanulmányai befejezése után tanárai ott szerették volna, tartani további tudományos munkára. Az engedelmesség azonban hazaszólította, s a rendi hivatalok hosszú sora kezdődött életében. 1923-ig a rend budapesti tanárképző főiskoláján tanít teológiát, s egyben tanulmányi felügyelő, majd 1936-ig a zirci teológiai főiskola tanára, 1931-36 között pedig perjel is. 1936-ban újból Budapestre kerül, mint a tanárképző főiskola igazgatója és a Bernardinum házfőnöke. Növendékei kedvéért maga is beiratkozik az egyetemre, megszerzi a tanári oklevelet és a doktorátust történelemből. Tudományos tevékenysége egyre inkább a történelem terére tolódik át. A negyvenes évek közepén magántanári habilitációt szerez Mályusz Elemér mellett. 1946-ban elöljárói ismét Zircre hívják. Újból perjel lesz és a hittudományi főiskola igazgatója egészen 1950 szeptemberéig. Ezután 1963-ig püspöki levéltáros Veszprémben, majd ugyancsak ott él nyugalomban, de állandó munkában haláláig. Zircen temette el Klempa Sándor veszprémi apostoli kormányzó rendtársai mellé. Úgyszólván egész élete a rendi fiatalság nevelésével telt el. Mindenki, akinek — mint e sorok írójának — alkalma volt vele ebben a minőségében megismerkedni, nagy tisztelettel és szeretettel emlékezik rá vissza. Fiatalkori talán kissé kemény szigorát egyre Inkább a megértő szeretet váltotta fel. Atyai szeretet, az elvekhez való ragaszkodás, s ezeknek az elveknek beültetése növendékei szívébe, nem annyira a fegyelmezés eszközeivel, mint inkább nyugodt beszélgetéssel, meggyőzéssel és segítéssel. Tudományos munkái közül legismertebb zsoltárfordítása, amelyet a paptestvérek közül bizonyára igen sokan ismernek. A maga idejében úttörő jellegű volt az eredeti héber szöveg pontos figyelembevételével. Megírta Zirc történetét, kiadta az első zirci apát, Joannes Lemovicensis műveit, s élete végéig dolgozott Előszállás gazdaságtörténetén, amely már nem jelenhetett meg. Igen finomlelkű ember volt, az eseményekre mindig erősen reagált s a csapások alatt csendben szenvedett. Ez nem akadályozta meg abban, hogy szükség esetén szinte hősiesen kiálljon elvei mellett s vállalja a veszélyeket, pl. mikor a háború végén és a zsidóüldözések tetőpontján a Bernardinumban számos üldözöttet rejtegetett. Külső lelkipásztori munkája nagyrészt apácák lelkivezetésére és a Sz. Margit intézet kongregációjának irányítására szorítkozott. Ezt nagy szeretettel és hozzáértéssel végezte. Finom egyénisége, fontos és a magyar ciszterci rend szempontjából nagy Jelentőségű munkája, mély lelkisége és megértése megmarad mindenki emlékében, akik ismerték. R. I. P. P. B. F. HECK IMRE (1900— 1971) A bácskai Zomborban született, 13 gyermekes, igen buzgó tisztviselőcsaládból. A kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett. A teológiát is Kalocsán végezte. Mint diákonus 1922-ben hazament hirtelen elhúnyt édesapja temetésére, és lent maradt a szabadkai apostoli adminisztratúrában. 1922. szept. 7-én Djakovon szentelték pappá. Több helyen káplánkodott, majd a határmenti sokác községbe, Bácski Brégre nevezték ki plébánosnak. Itt 1962 januárjáig működött egyfolytában. Közben 25 éves korában súlyos operáción esett át: két bordáját szedték ki. Ennek következményeit élete végéig érezte. 117
