Szolgálat 10. (1971)

Eszmék és események - Ember vagyok (E. H.)

Apró meglátások azért adnak annyi vigaszt és örömet, mert a lelkem mélyén sokszor ott kísért valami sanda gyanú, hogy az Úr Jézus is úgy tesz velem, mint az emberek . . . Ráadásul Neked, Uram, igazán van okod! és azért éltetnek a kegyelmi kedvezésnek ezek az egészen aprólékosságig menő jelei, mert mégis él a remény bennem, hogy éppen ez a viszony nem változott, mert „Ö ismeri szívünket" és Ö sohasem lát szemellenzővel, hanem minden kínunkkal és hibáink, bűneink mellett szeretetünkkel és törekvő, kínlódó szívünkkel együtt.

Annyi iparkodás és jóakarat mellett csak — ennek lenni, nem alázatra, hanem kétségbeesésre való ok ... És ezért mint sötét éjjel fel-felvillanó villámfény kellenek ezek az emlékek, ezek az élmények. Hogy Isten a többit is tudja és Isten szeret. Szeret annyira, hogy így is meg mer próbálni és bízik bennem, hogy kegyelmével megadom magam és el akarom fogadni a próbát.

+

A kereszt előtt:

Bár tudom jól, és sem magam, sem mások előtt nem tagadom, ki vagyok, és illúzióm most már igazán nem lehet magam felől — mégis éppen olyan biztonsággal és megrendült alázattal tudom, hiszem, hogy nagyon szeretsz engem, Uram Jézus.

És mert sürgetsz, engem — pedig tudod, ki vagyok — a teljes átadásra, a szeretet önfeledt, majdnem vakmerő átadására: íme újra Neked ajánlom magamat.

Te tudod, mennyit foglalkoztat még: mi lesz belőlem és mi lesz velem?

Te tudod, mennyire vágyom a szeretetet és milyen egyedül, árván dider- gek sokszor.

Te tudod, mennyire félek és keresem a biztonságot.

Mégis, amint Te átadtad Magad az Atya felfoghatatlan és érthetetlen szeretetének, — fogadj el engem is egészen!

Mi lesz, hova viszel, mit adsz és mit veszel el: nem érdekel.

Hogy kell még saját gyengeségem poklát megszenvednem, megalázkodnom és mindig csak „a remény ellen" reménykednem: nem kérdezem.

Te tudod csak, mi minden nagyról álmodtam, amit Érted, az emberekért, szegény népünkért, az Egyházért szerettem volna tenni . . . Nem így történt; Te tudod, miért nem.

De Veled, egészen a keresztig, mindezekért a nagy célokért, de főleg mert Te erre hívsz, mert Te is így tettél: ha nem sikerült „facéré magna“, akarok „páti fortiter", amit akarsz, ahogy akarod, ameddig akarod. Szíved szeretetéért, és mert sajnálom és szeretem az embereket és szeretnék segíteni ... és ennél többet nem tehetek. Amen.

99