Szolgálat 9. (1971)
Könyvszemle - J. Auricchio: A teológia jövője (Miskolczy Kálmán)
pontban az evangélikus tanügyi reform kérdését, néhány nagyobbhírű katolikus intézmény ismertetését és három fontos konferencia eredményét kapjuk. Legtanulságosabb ezek közt a paraguayi missziós szemináriumról közölt beszámoló. A könyv lényeges mondanivalója, legértékesebb része a 2. és 3. részben található. A második rész (B) a kinyilatkoztatás alapján megrajzolja az újszövetségi papság képét. A kinyilatkoztatás és a történelem fényénél Klostermann az „elöljáró szolgálat“ (Vorsteherdienst, Vorstehung), szerepében látja az újszövetségi hivatás lényegét. Itteni megállapításai, a kinyilatkoztatás adatainak feldolgozása, bátor tervei további viták, próbálkozások és reális fejlődés tényezői lehetnek és minden bizonnyal lesznek is. Amit a 3. részben (C) a pap egyéniségéről és a papképzés, azaz az újszövetségi elöljáró formálásáról ír, az a könyv legsikerültebb része. Ha ezt a két fejezetet egy rövid bevezető és helyzetképet festő fejezet előrebocsátásával és zárószóként a különböző kísérletekre való utalással egy kisebb terjedelmű, tehát nem elriasztó arányú és árú könyvben adta volna közre, a könyv hatása sokkal szélesebbkörű lenne. Hiszen ezek a megállapításai nemcsak a szakemberek: szemináriumi tanárok és nevelők, püspökök és szakteológusok számára hasznosak, de minden pap, papnövendék, az Egyház égető kérdései iránt őszinte lélekkel érdeklődő világi, a dialógust építő szándékkal kereső keresztény és kívülálló igazi javát is szolgálják. Van-e a világ számára fontosabb kérdés ma, mint az Egyház (a Lumen Gentium) alakulása, fejlődése a modern korban? Ebben pedig elsődleges kérdés a pap képe és szerepe az Egyház életében. Amit a szerző az egyházi tisztségek viselőinek választásáról ír, pápától le a plébánosig (210-11.), mind megszívlelendő. De érdemes lenne ökumenikus szellemben kikérni protestáns testvéreink őszinte véleményét: hogyan vált be gyakorlatban ez náluk. Bizonyára csak nyomdatechnikai hiba a 35. oldal 20. jegyzetében a sok számbeli tévedés (144, ill. 152 millió lengyel, szemben 17 ill. 18 millió európai orosszal, Magyarország 17, Hl. 18 millió lakosa, stb.). Békési István J. Auricchio: A teológia jövője. (The Future of Theology.) Paulin Fathers, Derby, New York (and State Island), 1970. 486 o. Az olasz származású paulinus atya már 15 éves kora óta Amerikában él. Jól ismeri mind az európai, mind az amerikai teológfaoktatás problémáit. Könyvének első 9 fejezete tulajdonképpen bevezetés a tizedikben megtett javaslathoz: hatéves teológiai tanfolyam bevezetését ajánlja az amerikai szemináriumokban az eddigi hároméves filozófiai kurzus és négyéves teológiai tanulmányok helyett. Abból az előfeltevésből indul ki, hogy azok, akik felelősek a jövő katolikus papjainak képzéséért, tanulhatnak a teológia történetéből, főleg a legutóbbi évszázadban mutatkozó mozgalmaiból. Ezért tárgyalja részletesebben ezeket, kezdve XIII. Leó ismert reform- törekvésétől (Aeterni Patris, 1879), amely sürgette a visszatérést Aquinói Sz. Tamás szelleméhez. A 19. sz. hittudománya ui. megrekedt a „kartéziánus skolaszticizmus“- ban: fogalmakon, definíciókon, nyargalt és száraz szillogizmusokba foglalta az evangélium élő igazságait, ráadásul egy holt nyelven, kiszárítva így a papnövendékek szívét az evangélium meleg, éltető igazságaival szemben. A visszahatás a modernizmusban jelentkezett. Bizonyos, hogy rajtuk keresztül a racionalista gondolkodás próbált betörni a katolikus teológiába, de voltak jogos törekvéseik is, amelyek csak a II. vatikáni zsinattal kerültek ismét napirendre. így pl. jogos volt az panaszuk, hogy a teológiai oktatás hibája volt az „absztrakt intellektualizmus“, elvont „elmé- letieskedés“: ugyanezt állapítja meg P. Auricchio is. , Mivel a teológia jövője egyben az Egyház jövője is — mondja a szerző —, azért ma az a fő kérdés: hogyan kell a jövőben a teológia tudományát művelni, hogy egy 88
