Szolgálat 9. (1971)
Könyvszemle - Krisztus papja tegnap, ma, holnap (Szabó Ferenc)
lása —, biblikus lelkiség, lelkiségi teológia, liturgikus lelkiség, lelkiélet, a lelkiség története, művészetek és lelkiség, lelkiség és rokontudományok. A szerzők névmutatója zárja a kötetet. Eszerint a „legszorgalmasabb" szerző 1966-ban VI. Pál pápa volt, aki 46 címmel szerepel — ezek főként az AAS-ben megjelent allocutiók —, utána Karl Rahner következik 36 művel, a fordításokat is beleértve. Ezt a „rekordot" senki más nem közelíti meg. Érdekes az is, hogy a 66-os év egyik nagy „sztárja" még mindig — Kis Teréz. 50 munka foglalkozik vele. Teilhard de Chardin-ról könyvünk 24 munkát említ; Polgár László S. J. bibliográfiájában viszont (AHSI 35/1966) kereken 60 publikációt találunk 1966-os évszámmal! Az összeállítás célja: áttekinthető segédkönyvet adni a valamilyen témát feldolgozó szerzők kezébe. Erre igen jó is. Nem-szakember számára kevésbé hasznos: ahhoz egy-egy eligazító mondat is kellene az egyes művek után, ez viszont kétszeresére növelné a terjedelmet és sokszorosára a kiadók felelősségét. Szakszerűség szempontjából is akadnak kisebb hiányosságok: nem jelzik következetesen, ha fordításról van szó, seholsem sikerült kiadásjelző számocskákat fölfedeznünk (azt jelenti ez, hogy csak újonnan megjelent műveket vettek föl?), bosszantók az elég gyakori sajtóhibák, sőt még olyan cím is akad, amely után minden közelebbi utalás hiányzik. Persze a bibliográfia a világ leghálátlanabb tudománya: a mögötte lévő rengeteg fáradságot csak szakember tudja méltányolni, a hibák viszont hamar kiugranak. Egyet azonban föltétlenül kívánatosnak tartanánk: a közreműködők tervszerű, mindenirányú kibővítését a jövőben. Mert ha azt látjuk, hogy a papságról és a laikátusról kiadott összes művek száma sem éri utol a szerzetesekkel foglalkozókét, akkor ez nyilván nem a való helyzetet, hanem az összeállítók tájékozottságát tükrözi. Az sem valószínű, hogy míg Pazzi M. Magdolnáról 15 mű jelent meg, addig pl. Kalazanci Sz. Józsefről csak egyetlenegy — az is japánul! Reméljük, az úttörő vállalkozás bővített és tovább tökéletesített formában folytatódik, az irodalmi dzsungelben bolyongók örömére. S. M. KRISZTUS PAPJA TEGNAP, MA, HOLNAP gyűjtőcímmel, „rekollekciós elmélkedések és olvasmányok" alcímmel egy kötetben jelent meg Gaston Courtois: Ketten a Mesterrel c. elmélkedési könyve valamint Georges Michonneau és Francois Varillon: A nagy lehetőség c. könyve, amely a prédikáció gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. Az Opus Mystici Corporis kiadásában (1969 Bécs) megjelent szép kötet első részét Dr Rimmler Iván, második részét pedig Walter József fordította. G. Courtois elmélkedéseihez Dr László István eisenstadti megyéspüspök írt ajánló sorokat. Ez az ajánlás a Zsinatra hivatkozik, amely arra buzdította a papokat, hogy kezdjenek párbeszédet a modern világgal és egyszersmind — éppen e lelkipásztori cél érdekében — törekedjenek az életszentségre, vagyis az Istennel is folytassanak benső párbeszédet: csakis az imádság által lehetnek alkalmas eszközök Isten kezében, csakis a belső élet elmélyítésével lesz termékeny apostoli tevékenységük. Gaston Courtois műve a háború utáni francia papságnak két évtizeden át volt lelki tápláléka. Annakidején még Suhard bíboros írta: „Mint tevékenyen élő pap fordult ön a tevékenyen élő papokhoz, rendelkezésükre bocsátotta gazdag tapasztalatait, azoknak a rekollekcióknak eredményeit, amelyeket oly sok egyházmegyében tartott, és tudásának a lényegét. Munkájának egyik eredeti jellemvonása, hogy az emberi kultúrát természetfölötti szemlélettel elegyíti, és elmélkedéseit jól kiválasztott, korszerű idézetekkel teszi élénkebbé“ (9-10. lap). — Courtois könyvében mindig egy-egy elmélkedés mélyíti el a témát (csend, imádság, alázatosság, közösségi szellem stb.), éspedig bőven idézve a szentírást meg az évezredes keresztény lelki irodalmat; utána az „Urunk szavai" c. párbeszéd segíti a személyes imát; majd a lelkiismeretvizsgálathoz és a gyakorlati elhatározásokhoz khpunk szempontokat; ezt követi az „Olvasmányok" c. rész (neves lelki írók, keresztény gondolkodók írásaiból szemelvények), végül az egész fejezetet összefoglaló „imádság" zárja le az 86
