Szolgálat 9. (1971)

Eszmék és események - Adottságok és lehetőségek a diakonátussal kapcsolatban (Dr. Gróh Béla)

szeretet e megszállottjai is érzik vállalkozásuk aránytalanságát és megrémülnek bele; de még jobban félnek attól, hogy gyáván megadják magukat az akadályok előtt. A szeretet „compassio“, rész-vét lesz bennük a szó etimoló- gikus értelmében: közösség azokkal, akik erre a legjobban rászorulnak. Szenvednek, és a szenvedés erejében haladnak és viszik előre művüket. így a szeretetmű konkrét értékén túl elvi jelentőségűvé válik. Kettős bizonyság- tétel lesz: fölveri a lelkiismeretet és dokumentálja, hogy a megoldás lehetséges. De csak a szeretet erejében. Tiszta, önzetlen, érdektelen, válogatást nem ismerő szeretet: ezt várják el tőlünk a rászorulók, csak ezzel lehet igazán segíteni. A szeretetnek egy-egy ilyen zsenije eszünkbe idézi Iréneusz mondását: „Minden élő ember Isten dicsősége“ (Adv. haer. IV, 20, 7).

„Mindnyájan jól tennénk, ha ebből a találkozásból elmélkedési anyagot vinnénk magunkkal. Tele a lelkünk gondolkodásra késztő ösztönzésekkel. Talán nem is csak gondolkodásra, hanem cselekvésre.“ (VI. Pál.)

ADOTTSÁGOK ÉS LEHETŐSÉGEK A DIAKONÁTUSSAL KAPCSOLATBAN

A diakonátus reaktiválása mindenfelé megkezdődött. Hol egy élte delén álló családapát, hol egy most nyugalmazott tisztviselőt vagy egy sekrestyést szentelnek diákonussá, megfelelő tanulmányok elvégzése után. A LUMEN GENTIUM és a DE MISSIONIBUS zsinati konstitúció végrehajtása tárgyában 1967. június 18-án kiadott SACRUM DIACONATUS ORDO kezdetű motuproprio így foglalja össze a diákonus feladatát: 1) szertartásoknál segédkezhetik,

2) keresztelhet (ünnepélyesen), 3) áldoztathatja önmagát és másokat,

4) eskethet, 5) temethet, szentelményeket szolgáltathat ki, 6) felolvashatja és magyarázhatja a Szentírást, 7) vezetheti a liturgikus cselekményeket és 8) az igeliturgiát, ha nincs áldozópap, 9) irányíthatja a karitászt, sőt 10) egész hitközséget is a püspök megbízásából, végül feladata 11) a világiak apostolkodását támogatni.

Az említett motuproprio az illetékes püspökkari konferenciára bízza annak eldöntését, szükséges-e a diakonátus ilyen mérvű felújítása. Igenlő határozatukhoz még az Apostoli Szentszék jóváhagyása kell. Ennek megtörténte után a helyi ordinárius feladata a jelöltek alkalmasságát megállapítani, majd felszentelni őket.

A motuproprio megkülönböztet fiatal és idős diákonust. Az előbbin nem papnövendéket ért, hanem olyat, aki ezt életpályának választotta. Életkora legalább 25 év legyen. Ezeket hároméves tanfolyamon, külön e célra létesített kollégiumban kell feladatukra előkészíteni.

Az idős diákonus legyen 35 évnél idősebb, példás életet élő, esetleg családos férfiú, átlagosnál magasabb műveltséggel. Kiképzésüket a püspöki kar írja elő. Ha házasok, jó, ha ezen feleségük is résztvesz.

79