Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Csizmazia Piacid: A monasztikus élet mai irányai
hanem tudományos, művészi, politikai vezető emberektől modern ifjúsági csoportokig. Meglepően sokan gyakorolják az elmélkedést és kontemplációt valamilyen formában, nem egyszer bizarr, keleti módszerekkel. Igen nagy hiba lenne ugyanakkor a keresztény monasztikus élet gazdag lelki kincseit sutba dobni! Azoknak a közösségeknek, amelyeknek célja lényegében ez a belső istenszolgálat külső aktív feladatok nélkül, igen nagy jelentőségük lenne abban az irányban, hogy az elmélyedést kereső mai ember számára az istenszolgálat és istenkeresés iskolái legyenek. Rendkívüli az igény ilyen spirituális közösségi centrumokra, nemcsak katolikus vonalon. Sajnos, az ún. kontemplativ monostorok tradicionális életformája nem mindig felel meg ennek a célnak: a liturgikus és obszervanciás kötelezettségek, a fárasztó mezei munka, a kellő szellemi képzettség hiánya sokszor lehetetlenné teszik a személyes lelki életnek és kontemplációnak olyan fokát, amely több mint amatőrködés és mások számára is iránymutató lehet. Akadály lehet a túlzott elzárkózás következtében a modern élet, kultúra, gondolkozás terén való nagyfokú tájékozatlanság, így alig van mondanivalójuk a modern ember számára. Thomas Merton, a híres trappista lelkiíró nagy hatásának titka éppen az volt, hogy a modern problémák ismeretét egyesítette a ciszterci lelkiség értékeivel. Sajnos, ritka kivétel volt, és a sokfelől jelentkező kívánságok nyomására nem egyszer túlgyorsan kellett dolgoznia. Mindenesetre az igazán korszerű, adni is kész kontemplatív-spirituális közösségi életnek nagy hivatása van; és az új utaktól vissza nem riadó kontemplativ monostorok mellett egyes frissszellemű, aktivitást is vállaló, de külső munkával túl nem terhelt közösségek tölthetik be leginkább ezt a hivatást. A jelenlegi bencés-ciszterci monostorok nagy többsége komoly erőfeszítést kívánó külső munkafeladattal is rendelkezik, sőt ennek terhe a sokhelyütt jelentkező létszámcsökkenés vagy öregedés miatt növekvőben van. Ezeken a helyeken a megújulás egyik fontos feladata, hogy a lelkiélet és az aktivitás összhangját, belső egységét és egyensúlyát megteremtsék. Az egyik veszély az, hogy a teendők nyomására a közös lelki program és az egyéni elmélyedés méretei a minimumra zsugorodnak, az egész istenszolgálat az élet és érdeklődés perifériájára kerül, és így persze megszűnik élő és gazdagító erő lenni. Másrészt viszont a tradicionális keretek mindenáron való megtartása túlterheléshez vagy egyoldalúsághoz vezethet: akadályozza az eredményes munkát, a hivatalos liturgikus kötelezettségek aránytalan hosszúsága nem ad lehetőséget az egyéni elmélyedés és imádság kibontakozására. Nem egyszerű, de szép feladat ennek a belső egyensúlynak kereteit megteremteni, a mai életnek és teológiának jobban megfelelő, a kevesebb idő mellett intenzívebb módszereket kifejleszteni. Ahol megvan a kellő érdeklődés és frisseség, ott ezt meg lehet valósítani, még kedvezőtlen körülmények között is. 43
