Szolgálat 9. (1971)

Tanulmányok - Csizmazia Piacid: A monasztikus élet mai irányai

megadott a múltban, azt valószínűleg nem fogja megtagadni a jövőben sem. Az optimizmus realitásra épül. A pesszimizmus alapjai nem túl reálisak, kivéve esetleg a szerzetesi élet jelen nehézségeit és válságait, de ez talán nem elég ahhoz, hogy végső következtetést vonjunk le belőle.

e) Ha az egész teremtett világ Isten szeretetének megnyilvánulása, akkor a szerzetesi közösségeknek ezt különös frisseséggel kell hirdetniük, hiszen eredetük egyenesen a Szentiéleknek az Egyházban ma is megnyilvánuló működésére vezethető vissza. Költők, művészek, „Miasszonyunk bohócai“ legyenek, a szeretet derűsszívű teremtményei egy gondokkal és aggodalmakkal súlyosan megterhelt világban. Szentség, amely hirdeti, hogy Isten szeretete az emberek iránt mindig üde, mindig új és mindig teli van meglepetésekkel ,s.

Csizmazia Piacid

A MONASZTIKUS ÉLET MAI IRÁNYAI

Ez a cikk nem akar részletes, adatszerű ismertetés lenni, hanem személyes beszámoló a monasztikus közösségeket ma leginkább foglalkoztató problémákról és törekvésekről. Mindenre kiterjedő helyzetképet adni szinte lehetetlen a gyors változások és nagyfokú helyi különbségek miatt; de talán érdekes lesz, ha a mindennapos monostori életben álló ember szemével megvizsgáljuk a legtöbbet vitatott elvi kérdéseket és a gyakorlati megoldások főbb útjait.

Jelen beszámolónk elsősorban a nyugati egyház két legismertebb monasztikus irányát, a közös gyökerű bencés és ciszterci irányt veszi figyelembe, mégpedig a férfi-ágat. A Confoederatio Benedictinába tartozó tizenkilenc bencés kongregáció (és néhány különálló kisebb csoport) összlétszáma

15 Gyanítom, hogy sok szerzetesi közösség szent alapítójának tetszenék ez a meghatározás. Nem kételkedem Szent Ferenc esetében, aki maga is költő és művész. Néri Sz. Fülöp biztosan örömét lelné benne. Megkockáztatom azt az állítást, hogy Nagy Sz. Teréz és Keresztes Sz. János is. Sz. Ignác sem lenne kivétel, különösen ha szívének jósága keresztültörhetne a komoly szabályokon, amelyeket inkább szükségből alkotott, mint saját szíve vágyát követve.

Az ember megérti, hogy sok alapító összeegyeztethetetlennek tartotta a szerzetesi hivatást az Egyházban viselt főpapi hivatallal. Világos, hogy ez az összeegyeztet- hetetlenség nem a lényegből fakad. De komoly oka van annak, hogy különbséget tegyünk azok hivatása között, akiknek a Szentlélek friss sugalmazását kell képviselniük és azoké között, akiknek meg kell őrizniök a keresztény hagyományokat. A kettő közti harmónia hozzájárul a keresztény közösségek életének teljességéhez. Ebből következik az is, hogy a szerzetesek legkiemelkedőbb tulajdonságának a rugalmasságnak kell lennie, a képességnek az alkalmazkodásra új és váratlan eseményekhez, körülményekhez, nehézségekhez. Csüngeni megállapított szabályokon, elméleteken és terveken — út ahhoz, hogy ellentétbe kerüljenek hivatásuk legjobb tulajdonságaival.

36