Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Őrsy László: A szerzetesek és az Egyház
a világ megszentelésén. Kinyilvánítja Isten szeretetét, s látható és fogható módon közvetíti minden emberhez. Az Egyház Isten világot átfogó szereteté- nek jele és a szeretet szétárasztásának eszköze. Amennyiben jel, olvashatónak és érthetőnek kell lennie. Amennyiben szeretetet közöl, Istenben kell gyökereznie és megközelíthetőnek lennie minden ember számára. Az Egyház leírásában gyakran használják a megtestesülés analógiáját. Ez érvényes akkor, ha a hasonlóság mellett nem feledkezünk meg a különbözőségről sem. Krisztus személyében az isteni jelenlét teljesen egy emberségével, azt olyannyira áthatja, amennyire emberi személy nem képes felemelkedni. Az Egyház esetében Isten titokzatos jelenléte már létező emberi személyek közösségében van meg. Mivel személyek, képesek nemcsak jó, de rossz tulajdonságaikat is belevinni a közösségbe és az Egyházra rányomni bűnös emberségük bélyegét. Mindnyájan úton vannak a krisztusi nagykorúság felé. Ebben az összefüggésben világos, miért egy a lelki és az intézményes Egyház. Ha a kettőt szétválasztanánk, akkor le kellene mondani az Egyház láthatóságáról, ezzel pedig szentségi jellegéről is. Láthatatlan Egyház nem lehet jel minden nemzetnek, és nehezen lehetne az egész emberiség egységének eszköze. Hogyan lehetne egyesíteni az emberiséget Istennel olyasvalami által, amit nem tudnak hallani, látni, amivel nem tudnak érintkezni? Azért képes mindenki kapcsolatba lépni az Egyházzal, mert az közösség. Az Egyház igazi képe az isteni jelenléttel telített bűnös emberi közösség. És egy bűnös közösség erősen rászorul a szervezésre4. Az Egyházat leírhatjuk úgy is, mint Jahve szolgáját, mindazzal a következménnyel, amit Izaiás e homályos és ragyogó fejezete magában rejt. A megtestesülés misztériuma lényegében Isten jelenléte közöttünk: E m - manu el. Ez a jelenlét folytatódik az Egyházban. Az Egyházat bele kell oltani a világ életébe, oly egyszerűen és oly teljesen, mint ahogy a többi szentség belegyökerezett emberi helyzetünkbe, olyannyira, mint a víz, a kenyér és bor, vagy a kézfeltevés áldó mozdulata hozzátartozik emberi életünkhöz. A halál és feltámadás Krisztus Atyjához vezető életútjának két szakasza, minden teremtmény elsőszülöttjévé való átalakulásának két aspektusa. A 4 Az Egyháznak a múltban sok kárt okozott az egyoldalú egyháztan, amely mértéktelenül felmagasztalta isteni tulajdonságait és elhanyagolta azt, hogy rámutasson emberi korlátáira. Az ilyen bemutatás eredményeképpen gyakorlatban sokan azt képzelik az Egyházon belül és kívül, hogy az Egyház csodálatos közösség, amelyben alig akad tökéletlenség és bizonyára nem fertőzte meg a bűn. Ha ilyen, ettől a szerencsétlen teológiától félrevezetett emberek a tényleges Egyházat nézik, nem tudják benne egykönnyen fölfedezni vagy megérezni a Lélek erejét. Ezért hajlanak azután arra az állításra, hogy ilyen erő nem is lehet jelen benne az emberi mulasztások és hibák miatt. Pedig az igazi, a Krisztus-alapította Egyházat kezdettől fogva jellemezte a gyengeség, esendőség és bűn. Igazán csak az szeretheti Krisztus Egyházát, aki elfogadja olyannak, amilyen, és ha tele, van sebekkel, kész gyógyítani sebeit. 29
