Szolgálat 9. (1971)

Tanulmányok - Őrsy László: A szerzetesek és az Egyház

Szükségtelen, hogy ismét hangsúlyozzuk: a tanúnak azok nyelvén kell beszélnie, akikhez szól, különben nem tud közölni semmit. Az Istennek szentelt személyeknek a világ nyelvén kell beszélniök. ök nem csupán külső események tanúi, hanem a kapott belső ajándékokról beszélnek. Tanúi egy személyek közötti újtipusú kapcsolatnak, Isten és ember, valamint ember és ember között.

2) ISTEN JÓ VILÁGA

„Ügy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda.“ (Jn 3,16)

Mivel az Istennek szentelt élet célja és feladata hirdetni a világnak Isten országának elközelgését, helyes, ha gondolkodunk a világ teológiai értelmén és jelentőségén is. Hisz mindnyájan a világ része vagyunk és a világba küldettünk.

Minden megfontolásunknak a világról az írás állításával kell kezdődnie, amely mély valóságot fejez ki: „És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, igen jó“ (Gén. 1,31). Mivel minden Isten kezéből jön, minden az ő szereteté- nek gyümölcse. A jóság olyannyira alapjellege a világnak, hogy a gonosz nem tudja megrontani. Még kevésbé tud uralkodni rajta. A legjobb a világban nyitottsága a végtelen felé — Isten örök országa felé. „A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja“ (Róm. 8,19). De a teremtés távolról sem tökéletes, mert mindnyájunknak szükségünk van megváltásra. Az égnek és a földnek is. „Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindeddig. De nemcsak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit; mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását“ (Róm. 8,22-23). A világ tele van tökéletlenséggel és a keresztény hagyomány határozottan állítja, hogy valamilyen titokzatos formában a gonosz jelen van benne. Sz. Pál ezt „a gonoszság titkárnak nevezi (2 Tessz. 2,7). De ugyanakkor a világ — és a mi szívünk is — tele van reménnyel, „üdvösségünk ugyanis reménybeli. A remény azonban, amit beteljesedni látunk, nem remény. Hiszen ki remélné azt, amit lát?" (Róm. 8,24).

Az éles megkülönböztetés szent és evilági között nem tükrözi a valóságot: abban a szeretet folyamatos. A világ és Krisztus, teremtés és megváltás — mindegyiknek forrása Isten egy, osztatlan szeretete. Nyitottság és vágyakozás van a világban és az emberek szívében is Krisztus után. Ha majd eljön, betölti velünk született vágyakozásunkat.

De meg kell értenünk viszonyunkat a világhoz, jobban mondva azt a szerepet, amit a világban játszunk. Ha jól akarjuk játszani, nem szabad visszautasítanunk a világot, de válogatás nélkül sem merülhetünk el minden megmozdulásában. Különböztetésre van szükségünk. Nem találhatunk erre jobb vezetőt, mint Krisztus életének példáját. Ennek a mintának nagy eseményei:

26