Szolgálat 9. (1971)

Tanulmányok - Őrsy László: A szerzetesek és az Egyház

Mindenben részesei az Egyház életének és feladatának. Akár az Egyház, ők is jel a világnak: Isten országa elközelgett!1

Tanulmányunk központi gondolata; miképpen sajátos jele egy szerzetesközösség Isten emberek iránti szeretetének. Lényeges bevezetésként a jel jelentését tisztázzuk. Azután — mivel Isten országának jelei a világra irányulnak — néhány gondolatot kell fölvetnünk a világ keresztény értelmezéséről. Majd az Egyház teológiájával kapcsolatos néhány megjegyzéssel szeretnénk egyengetni annak megértését: miért vannak benne szerzetesközösségek és mi a szerepük. E négy téma: jel, világ. Egyház, szerzetesi közösség — alkotja a tanulmány részeit.

Észrevételeink elméletiek ugyan, de szentírási és történelmi forrásból táplálkoznak. Ugyanakkor törekszünk a ma szükségleteire is rámutatni és lendületet adni a jövő fejlődésre. A nagy teológiai alapelvekböl időről-időre apró gyakorlati következtetéseket vonunk le. Az egész tanulmányon keresztül törekszünk az elméletet a gyakorlattal párosítani.

1) A JEL ÉRTELME

„És mondotta Isten: Ez a szövetség jele, melyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek és minden élő állat között, mely veletek van. Ivemet helyezem a felhőkbe és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.“ (Gén. 9,12-13)

Az ív, a szivárvány a felhőben jel, mert üzenetet közvetít: Istent és teremtményét a szeretet szövetsége köti össze. Isten a szivárvány által beszél az emberhez. E jel célja pontosan az, hogy kötelék vagy láncszem legyen Isten és ember között, olyan személyek között, akik nincsenek mindig teljesen jelen egymásnak. Valóban, a jel feladata az, hogy megmutasson egy hiányt, hogy felfedje azt, ami ismeretlen, hogy az embert új felfedezésre vezesse. A jó jel vonzó, mint a szivárvány a felhőben; mozgást inspirál. A kellően megtervezett jelben szunnyadó energia, dinamizmus van, felhívás a közeledésre.

A világ tele van jelekkel, mert tele van távolságokkal. És mindnyájan kétségbeesetten kívánjuk ezeket áthidalni és az egységet felépíteni. Ezért jeleket szórunk szét millió formában mindenütt. Még tovább menve: a világ tele van jelekkel, mert tele van titokkal. Sok jel nyitott: az ismeretlenbe mutat — vagy a végtelenbe. Ez különösen igaz akkor, amikor Isten titokzatos szeretetéről és világegyetemünkben való jelenlétéről beszélünk. Ekkor eltérünk közönséges kifejezéseinktől és beszédünk jelbeszéd lesz. A tiszta és határozott fogalmak szűknek bizonyulnak. Képekre van szükségünk, köl' Mivel igen gyakran túlságosan éles különbséget teszünk a természetes és a természetfölötti, vagy a szent és evilági között, jó, ha ragaszkodunk annak gondolatához, hogy Isten szeretete folytonosan jelen van a világban. Teremtésen és megváltáson keresztül történő megnyilatkozása nem azonos, hanem növekvő bőségű ajándék. De az ajándékok forrása egy és osztatlan.

23