Szolgálat 8. (1970)
Halottaink - Máhig Ervin plébános (Forró F.)
ismerték, de mindig igazságos maradt. Készséggel segített a hozzá fordulóknak, sok lelkipásztori szereplést vállalt és irányított, de úgy, hogy maga mutatott példát az önmegtagadásra, önfegyelmezésre. Ezért tisztelték szigorúsága mellett is. 1944 márciusában, amikor magyar hazánkra a történelem emésztöen sötét hónapjai zuhantak, nevezte ki őt XII. Pius pápa Csanád püspökévé. Mindjárt kormányzása kezdetén tanúságot tett igazságszeretetéről és a béke ügyéért való munkában kész résztvállalásáról. Erőteljesen kiállt az üldözöttek mellett; szentbeszédei, körlevelei országos visszhangot keltettek és vigaszt hoztak. A háború után ő is bekapcsolódott szózataival, ünnepi megnyilatkozásaival és személyes tárgyalásokkal az új élet építésébe. S ezt a készséget mindvégig megőrizte és megmutatta. Amikor nehezebb szakaszba jutott az élet folyama, előbb mint segítőtárs, később mint maga az élen- álló irányító igyekezett az egyensúly megtartását biztosítani, a békességet fenntartani, sőt tovább erősíteni. Országunk határain túl is sok megbecsülést szerzett saját személyének, egyben a magyar katolikus egyháznak. A II. Vatikáni Zsinatnak első ülésszakától kezdve betegsége komoly jelentkezéséig nagy figyelemmel, teljes bekapcsolódással volt résztvevője. 1964 ősze elszólította őt Szegedről Kalocsa érseki székébe. Alattomosan előrehaladó betegsége miatt vegyes érzésekkel reagált a kinevezésre. „Isten úgy rendeli talán — mondotta —, hogy betegségem elviselésével adhatok csupán példát ...” Valóban ez történt. És amikor betegségére és korára hivatkozással felmentését kérte és meg is kapta az érseki tiszt alól, élete már csak halkszavú, alázatos önfelajánlás maradt papokért és hívekért. Istennél bizonyára megvolt az értéke ennek az offertóriumnak. A szellem embere volt: sokat olvasott, rendszeresen olvasott. Különösen a történelmet kedvelte és ebben nagyon „otthon volt“. De a többi tudományban is szeretett legalább nagy vonalakban „naprakészen“ lenni, amennyiben széleskörű elfoglaltságai engedték. A lélek embere volt: pontosan elmélkedett, felkészült a szentmiseáldozat bemutatására, végezte a napi lelkiolvasmányokat, készült szentbeszédeire, és sokat adorált az Oltáriszentség előtt. A meleg szív embere volt, bár külseje kissé hűvösnek mutatta. Aki azonban közelebbről ismerte, jól tudta, hogy a szeretet és belső részvét irányította cselekvéseiben, megnyilatkozásaiban, még akkor is, amikor külsőleg esetleg kemény- vonású volt az arca. Érdekes, érdemes és értékes élet volt Hamvas érseké. Isten szerény szolgája nagy célokért élt, égett és cselekedett. S ezért nagynak jegyzi őt fel az egyházmegye történetírója, de az egész magyar egyházi történetírás is. Udvardy József püspök, Csanádi apostoli kormányzó (A Csanádi Egyházmegyei Közlemények-ből) MÁHIG ERVIN PLÉBÁNOS (1897—1970) Húsvétra, a feltámadás ünnepére érkezett meg a hír, hogy Máhig Ervin, a kalocsai főegyházmegye egyik legpapibb lelkületű, szentéletű falusi plébánosa meghalt. Február 10-én fejezte be valóban áldásos földi életét a székesfehérvári papi szociális otthonban. Egész életében az isteni Főpap nyomában járt, halálában is hasonlóvá lehetett hozzá: szegényen és a szenvedések súlyos keresztjén követte az (üdvözítőt, mint reméljük, az örök élet örömébe. Dr. Ijjas József kalocsai érsek temette el. A veszprémmegyei Ajkarendeken született 1897-ben. Érettségi után testi-lelki jóbarátjával, Mátray Sándor későbbi nemesnádudvari esperesplébánossal a kolocsai 98
