Szolgálat 8. (1970)

Az egyház szava - Sienai Sz. Katalin levele Nagy Lajos királyhoz

Isten öntse leikébe világosságát és kegyelmét. Ragadja meg a Szentegyház hajócskájának kormányát, segítsen elvezetni a béke és nyugalom kikötőjébe. Nem mondok többet. Maradjon meg Isten szent és édes szerelmében. Bocsásson meg, ha túlságosan terhére voltam szavaimmal; mentségem legyen a lelkek iránti szeretet és az elkárhozásuk miatt érzett fájdalom; valamint Isten akarata, mert az kényszerített írásra. Édes Jézus, szerelmes Jézus. Vigasztalja meg a királynét’ Jézus Krisztus részéről és az én részemről és ajánljon neki.

A bevezető cikket írta és a levelet fordította: Sántha Máté

Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. Ügy, amint Szent István akarta — és miért akarnék, hogyan mérnök másképp értelmezni? — még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar. Sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvéssel úgy kell kiküzdeni. Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy az Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni feladatot. Magyarnak lenni: szeretet, együttérzés, átfogása, átölelése mindannak, ami magyar; a magyar földnek, utolsó talpalatnyi rögével, a magyar történelemnek, minden mozzanatával, a magyar embernek, valamennyinek. És cselekvés: levonni a konzekvenciáját ennek a hitnek és ennek a szeretetnek: tenni, tunyaság, kényelem, önérdek ellenére is, amit erkölcs, amit lelkiismeret, amit Isten, amit Szent István megkíván, — ezt jelenti magyarnak lenni Szent István szerint.

(Sík Sándor: Szent magyarság) ’ Nagy Lajos felesége, Erzsébet bosnyák királylány.

69