Szolgálat 8. (1970)
Az egyház szava - Sienai Sz. Katalin levele Nagy Lajos királyhoz
tulajdonságokat, amelyeket mint a szeretet sajátjait felsoroltunk. Azután meg mindez főképpen kettőre vezethető vissza. Tudniillik az igazi és szent türelemre: ezzel a türelemmel vállalja a lélek a kicsiny és nagy igazságtalanságokat, bármely oldalról jöjjenek is és bármilyen teremtménytől; mindezt békével és csendességgel viseli. A másik pedig: hogy szolgál a teremtménynek az ő szükségében, tehetsége szerint. Az első által türelemmel hordja az igazságtalanságokat, mint mondottuk; a második által ad. És mit ad? A szeretet érzelmét, amikor úgy szereti felebarátját, mint önmagát; továbbá Isten kegyelmeit és lelki meg ideigvaló adományait abban a mértékben, ahogyan Ö megadta neki, nagy gonddal fordulva a teremtmény felé. A lélek abban leli gyönyörűségét, hogy Isten igéjével táplálkozik, és igyekszik megtartani az Ö parancsát mindhalálig. Sok más jel is van, de hogy ne legyek túlságosan bőbeszédű, csak erről a kettőről beszéltem. Ó mily boldog az a lélek, amely ilyen édességes anya kebeléről táplálkozik! egészen alázatos és engedelmes, s inkább választaná a halált, mint hogy vétsen a megfeszített Krisztus és az ő helytartója iránti engedelmesség ellen. Tekegyelmed ne cselekedjék úgy, mint azok, akik híjával vannak a szeretetnek és az önszeretetben élnek; ez az önszeretet mérgezte meg az egész világot. Valóságos méreg ez, amely tönkreteszi a lelket: csordultig telik haraggal, nem türelmes, gyűlölködés sarjad belőle Isten és felebarátja iránt. Az önszeretet sötétbe borítja a lelket, nem engedi megismerni, sem pedig megkülönböztetni az igazságot, beszennyezi a szent hitet. És íme látja, legdrágább Atyám, mennyire elhomályosították ezt az édes világosságot az önmagukat szerető gonosz emberek a Szentegyház titokzatos testében. Jaj nekem! azok, akiknek a szent hit oszlopainak és védelmezőinek kellett volna lenniök, éppen azok tagadták meg! Ki hajlította el őket, akik megválasztották Krisztus helytartóját, VI. Orbán pápát? A legszabályosabb módon választották meg, teljes ünnepélyességgel megkoronázták, hódoltak előtte, mint főpap előtt, aminthogy valósággal az; kegyeket kértek tőle és használatba vették, amit kaptak; hírét vitték az egész világon, nem emberfélelemből, hanem valóban az igazság nevében; most pedig azt mondják, hogy nem pápa. És megválasztották az ellenpápát, akit az ördög tagjának nevezhetünk; mert hogyha Krisztus tagja volna, bizony előbb szenvedné el a halált, semmint beleegyezzék ilyen aljasságba. Azt mondom, hogy mindennek a rossznak az önszeretet volt az oka. Mert ha ezek az emberek az erényt, nem pedig a saját érzéki hajlandóságukat szerették volna, nem tették volna ezt: hanem elégedetten fogadták volna, hogy a földi Krisztus megjavítsa életüket és kitisztogassa annak a sok gonosztettnek rothadását, amelyekkel ők és mások éktelenítették el ezt a kertet.' Egyenesen úgy látszik, hogy az ördög hivatalát vállalták magukra; mert az azt akarná, hogy amint ő elvesztette Istent és meg van fosztva színlátásától, úgy veszítsük Az Anyaszentegyházat: célzás a szakadár bíborosok és a töbki főpap bűneire. 66
