Szolgálat 8. (1970)

Az egyház szava - Sienai Sz. Katalin levele Nagy Lajos királyhoz

kapott holmit, nem mint sajátját, hisz látja és megismeri, hogy vagy azok hagyják cserben, vagy ő hagyja el őket a halál által.

Ennek a szeretetnek a műve. hogy a lélek eltelik jóakarattal és szeretettel ellenségei iránt — mármint akiket a világ ellenségnek tart, pedig hát nem azok. Mert az ember igazi ellenségei a világ, a sátán és a mi gyarló testünk és emberségünk; ezek ugyanis valamennyien a lélek ellen hadakoznak. A világ az ő gyönyörűségeivel, amelyekkel szívbeli könnyelműségre, hiú és rendetlen vígságra csalogat. A sátán a sok mindenféle képzelődéssel, meg azzal, hogy az emberek szívét igazságtalan cselekedetekre készteti ellenünk, és így haragra és türelmetlenségre izgat, hogy megfosztassunk a szeretettől, amely a Kegyelem életét adja nekünk. Saját érzékiségünk sok lázadozással és ostromlással kel föl ellenünk, és a legkülönfélébb bűnökre sarkal. Ezek a mi ellenségeink. Igaz, ha az értelem úgy akarja, elveszítik erejüket Krisztus vérének erejében; azért a tökéletes szeretetben élő lélek roppant gyűlölettel fordul ellenük, hadban áll a bűnnel és az erényekben leli békéjét. Akkor az ellenségeket — már mint azokat, akiket, mint föntebb mondottuk, a világ ellenségnek tart, vagyis akik igazságtalanok irántunk vagy elveszik azt, ami a mienk — barátaivá teszi, szeretettel fordul feléjük, amennyiben ők is teremtmények, és mert ez kötelessége: Isten parancsolja, hogy szeresse őket. Ezzel a szeretettel pedig sokszor szétoszlik a gyűlölet sötétsége a felebarát szívében. Igazán úgy tetszik majd, hogy a szeretet égő parazsát szórja a fejére.

Ez az egyik különös jel, amely tanúsítja, hogy a lélek szeretetben él-e vagy sem. A szeretet nem méltatlankodik, hanem türelemmel viseli el felebarátjának hibáit; nem gerjed haragra, hanem nyájas. Nem teszi az embert igazságtalanná, inkább igazságossá, úgyhogy megadja kinek-kinek, amivel tartozik, legyen akár alattvalója, akár ura: Istennek dicsőséget ád és dicséretet szent nevének; önmaga iránt gyűlöletet és visszatetszést érez bűnei miatt; felebarátjának pedig szeretettel és jóakarattal adózik. És ha úr, akinek igazságot kell szolgáltatnia: akkor mindenkinek igaz mértékkel mér, a nagynak éppenúgy mint a kicsinynek, a szegénynek úgy mint a gazdagnak. Nem hamisítja meg az igazságot sem hízelgésre, sem fenyegetésre, sem tetszés, sem nemtetszés ürügyén, hanem egyenesben tartja a mérleget, megadva kinek-kinek azt, amit a józan ész kíván. Nagy buzgósággal szolgálja felebarátját, rajta mutatva meg azt a szeretetet, amellyel Isten iránt viseltetik. Istennek nem lehet hasznára; azon igyekszik hát, hogy annak használjon, akit Isten oly nagyon szeret, vagyis az értelemmel bíró teremtménynek, mert Ö azt adta nekünk erre eszközül. Milyen édes is ez a mi anyánk, a szeretet; semmi keserűség nincsen benne, hanem mindenkor vidámságot áraszt annak szívébe, aki bírja.

Azt mondhatná erre nekem, legdrágább Atyám: „Nagyon kedvemre van a szeretetnek ez az érzése; de miből láthatom meg leginkább, hogy megvan-e bennem?“ Azt felelem: Abból, ha a lélek érzi magában azokat a

65