Szolgálat 8. (1970)

Az egyház szava - Sienai Szent Katalin egyházdoktor (Sántha Máté)

morúsága: kiáltottam Isten színe előtt és bizalommal esedeztem az isteni segítségért, eléje terjesztettem kívánságaimat és a Bárány vére és minden szenvedése által ostromoltam; s oly sürgetően könyörögtem, hogy úgy tűnt nekem, nem veti meg ezt a kérést.“ Az Egyházzal és a lelkekkel való misztikus egység íratott le vele ilyen mondatokat: „Mondd meg a földi Krisztusnak, ne várakoztasson tovább“ (ti. a Rómába való visszatéréssel); vagy egy bencés apátnak: „Én, méltatlan kis leánya, magamra veszem bűnei adósságát . . .“ Egy bűnösnek így ír: „A sátán bilincselt meg téged . . . és én, szegény anyád, keresésedre indultam és hívlak, mert fájdalmam és részvétem vállain szeretnélek hordani. Jöjj, jöjj, drága fiam. Igazán drágának nevezhetlek, hiszen könnyekbe, fáradalmakba és aggodalmakba kerülsz nekem. Én szültelek titeket, téged és a többieket, verejtékkel és könnyek között, és halálig szülni foglak benneteket . . . “

A próféták sorsa teljesedett be rajta: legtöbb vállalkozása a kereszt jegyében állott, s emberileg hajótörést szenvedett. A hatalomért versengő városállamok kihasználták jóindulatát és visszaéltek vele. Rövid élete utolsó éveit a nagy skizma teszi szinte elviselhetetlenné, úgyhogy minden misztikusok nagy panasza szakad ki szívéből: „Muoio e non posso morire“, halódom és nem tudok meghalni! „Újfajta mártíromsággal kell lelkem édességének, a Szentegyháznak szolgálnom. Úgy ajánlom föl ezt, mint a dicsőséges vértanúk vérük áldozatát.“ Az „akarom“ gyönyörű merészsége is elhal ajkán; immár csak könyörögni tud: „Ó részvéttel és irgalommal teljes Atya, Te, mikor szükségünk volt rá, apostolaid világosságát ajándékoztad nekünk. Nincs-e most, ma nagyobb szükségünk világosságra, mint valaha? Támassz nekünk újból egy Pált, aki megvilágítsa a világmindenséget!“ És mindig újra: „Felajánlom Neked életemet. Most és mindenkor tégy vele, ami Neked tetszik. Dicsőségedre szentelem . . . Tisztítsd meg menyasszonyodat minden szennytől ... Ne késlekedj! Siess, örök Szentháromság!“

Abban a nagy látomásában, amelyet VI. Orbánhoz intézett utolsó levelében örökít meg, együtt szemléli az Egyház titkait és saját életének Istenbe kapcsoló kegyelmeit. „De mindez eltűni belőlem, mert a láng magasra csapott; és már csak arra gondoltam, mit lehetne tenni, hogyan tudnám magam feláldozni Istennek a Szentegyházért, hogy elvegyem azok tudatlanságát és hanyagságát, akiket Isten az én kezembe tett ... És felkiáltottam: ,Ó örök Isten, vedd életem áldozatát a Szentegyház titokzatos testében. Csak azt adhatom neked, amit te adtál nekem. Vedd hát szívemet és facsard ki Jegyesed arcára.' Ekkor az örök Isten reám fordította kegyelmének szemét, kivette a szívet keblemből és kifacsarta az Anyaszentegyházban."

Bár ma is minél több jutna beiőle mindnyájunknak!

63