Szolgálat 8. (1970)

Az egyház szava - A Szentatya körlevele a magyar nemzethez

mert ennek a testvériségnek alapja maga az Isten, aki minden kétségen felül mindnyájunk közös Atyja.

Ennek a keresztény nagylelkűségnek szellemében tegyetek tanúságot, evilági kötelességeitek becsületes és példaadó teljesítésével is, annak a lelkeket vonzó fénynek erejéről, aki Krisztus: „Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Ayátokat“ (Mt. 5, 16.).

Napjainkban, miként a múltban is s nem egyszer az Egyház történetében, e földi zarándokútján az Egyháznak sok külső és belső nehézséggel kell megküzdenie. Egyesek ugyanis nem látják világosan a biztos utat, mások pedig, akikben megcsökkent a hit vagy kihűlt a szeretet, lélekben és szellemben eltávolodnak egymástól. Ha mindez fájdalommal tölt is el bennünket, ne veszítsük el azért lelkünk nyugalmát: mert habár az Egyházat, mint emberek közösségét az ilyen szorongattatások eléggé próbára tehetik, tudatában van az isteni kinyilatkoztatásnak, mely szerint soha el nem múlhat, amint isteni alapítója mondta: „A világban gyötrelmetek lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot“ (Jn. 16, 33.).

A keresztény hivőket tehát, akiket ez az isteni ígéret bátorít és éltet, éppen ezek a nehézségek serkentsék arra, hogy egyre öntudatosabban éljenek és az élet mai követelményei szerint lelkiekben megújuljanak.

Tisztelendő testvérek és kedves fiaink, legyetek meggyőződve arról, hogy nem vagytok egyedül s a többiektől magatokra hagyatva, amikor fáradhatatlan munkával arra törekedtek, hogy az a hit, mely Szent István buzgó munkájának eredményeként rendkívüli módon megerősödött nemzetetekben, necsak megmaradjon a maga érintetlenségében, hanem a mindennapi élet gyakorlatában új életerővel mintegy újra felvirágozzék és új megnyilvánulási formákkal gyarapodjék a társadalom mai igényei szerint. Mint Krisztus titokzatos testének tagjai legyetek meggyőződve róla, hogy Ti annak az egyetemes Egyháznak vagytok gyermekei, mely szerető lélekkel résztvesz mindenegyes fiának aggodalmában, örömében és reményében.

Szent István, amikor érezte közeli halálát, országát és népét a Boldog- ságos Szűzanya, Magyarország Pátronája anyai oltalmába és pártfogásába ajánlotta. Innen van, hogy a magyar nép vallásos életének ezt az ezerévét mindig dicséretesen jellemezte a Szent Szűz tiszta, erős és a lélek mélyéből fakadó tisztelete.

Utánozzátok ti is Szent István hitét és bizalmát: az ájtatosságnak ezt a formáját, amellyel az Istenanyát mint igazi gyermekei tisztelitek, keltsétek újra életre magatokban, ahogyan őseitek tették ezt az elmúlt évszázadokban, valahányszor nehéz helyzetben voltak. Mária, aki mélységes együttérzéssel éli át mindenki baját, eddig sohasem hagyta el és nem is hagyja el azokat, akik őt tisztelik, s mint kegyes anya, meghallgatja azokat, akik hozzá folyamodnak.

55