Szolgálat 8. (1970)

Az egyház szava - A Szentatya körlevele a magyar nemzethez

lezárul történelmeteknek ez a szakasza és megnyílik a keresztény művelődés termékeny, új korszaka, mely most érkezik el ezeréves fordulójához.

A szent király, Szent Adalbertnek lelki fia, a keresztény hit és erkölcs alapján állva, erős lélekkel, maradéktalanul megvalósította azt, amire Isten kiválasztotta: fiatal magyar nemzetének megmutatta és kijelölte azt az igazi utat, mely nemcsak az anyagi javak bőségéhez, hanem egyben magasabb értékű kincsekhez, vagyis a lelki műveltséghez és a természetfeletti kegyelemhez vezet.

Mint népének hűséges őre és vezetője azt akarta, hogy az szabad és mindenkitől független legyen. Arra törekedett, hogy egy testté és egységes nemzetté forrassza össze, önálló államformát biztosított neki és olyan törvényeket hozott, melyek a keresztény szellemiségből fakadtak. Egyidejűleg megszervezte királyságának határai között az első egyházi intézményeket, megvetve ezzel a jogi és lelkipásztori fegyelem alapjait, s ezzel előmozdította az Egyház termékeny növekedését magyar földön. Az esztergomi érsekségen kívül, melyet Magyarország prímási székhelyévé tett, megalapította a kalocsai érsekséget és más nyolc egyházmegyét. Külön előjogokkal erősítette meg az akkor már meglévő pannonhalmi, Szent Mártonról nevezett monostort, létrehozta a veszprémi és pécsváradi monostort, a budai, nyitrai és székesfehérvári káptalant és elősegítette a zalavári, bakonybéli, aracsai, oroszlánosi, sári, tatai és jáki monostor felépítését. Ezek az egyházi intézmények, amellett, hogy a polgári közigazgatásnak is nagy segítségére voltak, olyan központokká váltak, melyekben virágzott az istentisztelet, lelkesen folyt a hithirdető munka s otthont találtak bennük a keresztény szellemű tudományok és művészetek, sőt gazdasági, szociális téren is, különösen a földmívelés terén, a haladás előmozdítói voltak.

Szent István, alighogy megkezdte ezt a munkát, Rómába küldte követét, Asztrikot, a pécsváradi monostor apátját, hogy terveit és alkotásait megerősítés végett előterjessze az Apostoli Szentszéknek. S hogy a szent királyban különben is milyen nagy tisztelet élt a Szentszék iránt, szívesen említjük meg, hogy Szent Péter sírja közelében saját népe számára templomot és zarándokházat alapított.

Itt vették kezdetüket az immár ezer éven át tartó, eredményekben gazdag kapcsolatok az Apostoli Szentszék és a magyar nemzet között, melyeket a hithűség és a Szentszékhez való odaadó ragaszkodás ihlettek, s melyek mindkét fél számára oltalmat és segítséget jelentettek.

Ami azonban a magyar népet leginkább megindította és a keresztény élet elfogadására bírta, az Szent István példás vallásossága és ennek megfelelő életmódja volt. Ehhez járult családja kimagasló példaadása, melyet hitvese, Boldog Gizella és fia, Szent Imre nyújtott. így történt, hogy az a nép, amelyet egykor „a keresztények ostorának“ tartottak, a hithirdetők munkája révén olyan nemzetté vált, mely, mint a kereszténységnek századokon át hűséges követője, a hit bátor védőjének kitüntető nevét érdemelte ki.

51