Szolgálat 8. (1970)

Tekintély és szabadság az Egyházban (Szerk.)

séges decentralizáció. A püspöki szinodus is a kollegialitás gyakorlásának egyik módja.

Az Egyház központi kormányzásában csakúgy mint a helyi egyházakban (papi szenátusok, világiak bevonása a lelkipásztori tanácsokba, stb.) a közös felelősségre kell törekedni, és azt kell keresni, mit mond a Lélek az Egyháznak itt és most, mi az idők szava. A hierarchia tagjaiban és a keresztény hívekben a „keresztény érzéknek“ kell kialakulnia: a „szellemek megkülönböztetésére“ van szükség. Az intézményes (jogi) elemeket a karizmatikus (Lélektől jövő) elemeknek kell kiegészíteniük ill. áthatniok. Továbbá: bizonyos helyzetekben karizmatikusok, lelki emberek, szentek, „próféták“ szava többet számít, mint a sokaságé, mert ők érzékenyebbek a Lélek indításaira, az idők jeleire. Éppen ezért az Egyházban óvatosan kell bánni az ún. demokratikus elvekkel is. Az Egyház Krisztus titkát megjelenítő misztérium, az üdvösség természetfeletti müvének megvalósítását szolgálja, azért sohasem lehet kizárólag szociológiai jelenségként nézni és értelmezni. De ez azt is jelenti, hogy a tekintély gyakorlásában is a hit szellemének kell vezérelnie irányítót és engedelmeskedőt egyaránt.

Jelen számunkat (különben általában lapunkat) ez a szellem ihlette. Néhány szempontot mutatunk be ezzel az igen időszerű és összetett kérdéssel kapcsolatban. J.-M. le Blond (a Christus igazgatója) azt mutatja meg mélyreható cikkében, hogy Isten tekintélye — amelyből végső soron minden tekintély ered — lényegesen más, mint minden emberi tekintély: az Igazság erejével nyűgöz le. Dr. Cserháti József pécsi Ordinarius a püspök és papjai párbeszédét és a közös felelősséget sürgeti a Zsinat szellemében. Morei Gyula a tekintély mai válságát elemzi és a szociológus szemszögéből világítja meg a kivezető utat. Weissmahr Béla teológiai reflexióival a szerzetesi engedelmesség mai értelmezését alapozza meg. örsy László rövid, de mélyenszántó elmélkedése az „infallibilitas“ tételét állítja „új fénybe“. Világi munkatársaink a nevelés terén tapasztalható tekintélyi válsággal foglalkoznak és próbálnak konkrét jótanácsokkal az érdekeltek segítségére lenni. De témánk nem végződik be a tanulmányi rovattal. Egy nagy karizmatikus szent: Sienai Szent Katalin, az új egyházdoktor gondolatai és egy modern karizmatikus közösség: Taizé magatartása mutatja be az egyéni szabadság, nyitottság és merészség ideális, igazán keresztény formáját. Olyan szabadság ez, amely tanúságot tesz, ha kell, bírál, de nem támad; olyan, amely fejlődik, fejleszt és épít, de nem rombol; olyan, amely a tekintélynek nem ellentéte, hanem korrelativ párja.

Szerkesztőség

4