Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - A tekintély válsága a nevelésben
A büntetés kérdése a pszichológusok körében újabban erősen vitatott. Abban azonban egyetértenek, hogy lehetőleg nem büntetni kell, hanem megelőzni. Ha pl. látjuk, hogy verekedés van készülőben, hívjuk magunkhoz a gyerekeket és javasoljunk egy új játékot. A verekedés témája gyorsan feledésbe merül. Büntetés, szidás csak akkor éri el célját, ha a gyermek szereti szülőjét, nevelőjét, különben csak dacot fejleszt ki. Sok apró büntetés az ellenkező hatást váltja ki. Sok szigorú büntetés eldurvít. Udvariasságot, szerető magatartást, lelki értékeket nem lehet a gyerekbe „beleverni“. Sosem szabad olyan büntetést kiszabni, ami félelemmel jár, pl. sötét pincébe zárni. Vagy olyan büntetést adni, amivel ellenszenvet ébreszthetünk egy nagyobb érték iránt, pl. büntetésből imát elmondatni, olvasást, zenét gyakoroltatni. Nemes szórakozás vagy kirándulás elmaradása szintén nem ajánlatos büntetés. Főleg nem szabad a szeretet megvonásával büntetni. Sok szülő napokig, hetekig érezteti gyermekével, hogy nincs vele megelégedve, nincs egy jó szava hozzá. Hogyan erősödjék meg az ilyen gyermeklélekben a jó még gyenge palántája! Büntetés, szidás után rögtön hidat kell építeni a gyermekhez: szerető szóval tudtára kell adni, hogy most már minden újra rendben van és szeretjük őt. Ez nagyon fontos a dac megelőzésére, ezzel bizalmat ébresztünk benne önmagunk és a helyes magatartás iránt. Vegyük figyelembe a gyermek szándékát is. Gyakran akkor büntetünk, ha a gyermek zavart bennünket játékával: idegességünket a játszó gyermeken vezetjük le. Nem is minden galiba szándékos, amit gyerekek előidéznek. ügyetlenségből fakadó károkért büntetni igazságtalan. A büntetésnél nevelőbb hatású a gyermekkel megbeszélt jóvátétel: zsebpénzéből cukrot vesz megbántott kistestvérének, engedetlensége fejében segít a házimunkában. Az ilyesmi főleg akkor hatásos, ha valóban önként, belátás alapján történik a jóvátétel és lehetőleg ugyanazon a téren, ahol a hiba történt. Fontos az is, hogy a gyermeket hibája bevallásához segítsük. Sok gyermek fél a büntetéstől és inkább hazudik. Pedig a megtorlásnál sokkal értékesebb a gyermek őszintesége és az ez után bizalmas légkörben folytatott beszélgetés: hogyan lehet a jövőben ezt elkerülni. A gyermek szeretne minél hamarabb szabadulni bűntudatától, a büntetéstől való félelemtől, és visszatérni a jóhoz. Tehát ha büntetnünk kell, akkor azonnal. Helytelen estig, vagy a hét végéig várni, amikor az apa hazajön és bírói tárgyalást tart. Ilyenkor a büntetés csak megtorlás és elveszti nevelői hatását. Helytelen az apát a bíró szerepében szerepeltetni: az apa éppúgy legyen kedves a gyermekhez, mint ahogy az anya is lehet szigorú. Ne felejtsük el: a lelki sebek, amelyeket egyes gyermekek korábbi helytelen vagy szeretetlen nevelés következtében kapnak, sokkal lassabban gyógyulnak, mint a csonttörés! Gyakran évek szükségesek hozzá. Szinte 46
