Szolgálat 8. (1970)

Tanulmányok - A tekintély válsága a nevelésben

ekkor nevelésben elrontottunk vagy elmulasztottunk, azt később alig lehet jóvátenni. Amerikában és Bécsben tették bentlakásos csecsemőotthonokban a következő megfigyelést: minden orvosi felügyelet, gondos testi ápolás mellett a gyermekek alig fejlődtek, kedélybetegek lettek, erősen hajlottak megfázásos betegségekre, 2-3 éves korukig nem tanultak meg járni ill. beszélni, és a csecsemőhalandóság sokkal nagyobb volt, mint pl. a New-York harlemi néger nyomortelepen. Vagyis a csecsemőnek még a higiéniánál is nagyobb szüksége van egy szerető személynek, az anyának állandó szerető jelenlétére. Azt hisszük, a gyermek úgysem ért meg semmit. Nem ért, de érez, vágyódik a szeretet számára érthető formája, az ölbevevés után, ami az anyaméh ölelését pótolja. Sok anya dolgozni megy és csecsemőotthonba adja gyermekét. De az engedel­messég, szeretet, szorgalom első feltétele: a szeretet a valamit kívánó személy iránt. Ez azonban így nem fejlődhetik ki anya és gyermeke között. Más iránt sem, hiszen a gondozók között a gyerek kézről-kézre jár. Az első életévben elmulasztott szeretetélményt soha többé nem lehet pótolni, a későbbieket is nehezen. Sok családban a gyermek a nagyszülőnél vagy annak gondozásában nő fel és így ahhoz kapcsolódik szeretetével. De a nagyszülő általában hamarabb hal meg, mint az anya, és így a gyermek lélekben árva lesz. Újból kapcsolódnia kell valakihez, az anyjához, ami újabb erőket vesz igénybe és zavarja a nevelés folyamatát. Ugyanez áll a nevelőnőre is: a szülő-gyermek közti viszony így sosem lesz szoros és a szülők majd serdülőkorban fognak ezen csodálkozni. 4) Kerüljük a felesleges ütközéseket A következőkben néhány hibára szeretnénk rámutatni, ami könnyen elkerülhető a nevelésben. A gyermek életének egyes fázisaiban szükség- szerű egy bizonyos magatartás. Ha ezt a szülők rosszallják, tiltják vagy bün­tetik, akkor igazságtalanok gyermekükhöz, felesleges ellenállást, dacot, agressziót ébresztenek bennük, maguk zavarják meg a gyermek-szülő közti jóviszonyt. így pl. nem szabad a gyereket túl korán (másfél éves kora előtt) a szülői dicsek­vés kedvéért — esetleg veréssel — szobatisztaságra szoktatni. Nem kell az evést — vagy egyes ételeket, ami iránt a gyermek ellenszenvet érez — agyonerőltetni. Gyermekek étvágytalansága gyakran túltápláltságon, emésztési zavarokon vagy ide­gességen, szeretethiányon alapszik. Egy fontos tanács: a közös étkezés legyen a család meghitt, vidám találkozása, alkalom az élmények elbeszélésére, és ne evési viták színhelyé. Nem szabad gyerekes magatartásokban (követelőzés, verekedés) „erkölcsi hátteret“ keresni. Egyes rendellenes magatartásoknak (körömrágás, ujjszopás, ágybavizelés, moto­rikus nyugtalanság) lélektani oka van. Drasztikus módszerekkel csak fokozzuk a baj forrását: az idegességet, a csalódottságot a várt szeretet terén. Nagy türelem, megértés, diszkréció kell ezeknél a gyerekeknél. A szülő, nevelő csak saját nyugal­mával, türelmével, bizalmával hathat. 2-4 év között a gyermek önállóbb lesz, akarata fejlődik, örömet okoz neki ennek az új képességnek gyakorlása, vagyis nem-et mond. Ne élezzük ki ezeket a helyzeteket! Hallgassuk meg, mit szeretne és ha nem ésszerűt­len, teljesítsük. Más esetben legjobb másra terelni a figyelmét, vagy a kis dacolót magára hagyni: rövidesen megnyugszik. Ha tekintélyünket féltve megtörjük a gyerek akaratát, akkor vagy agresszívvé fejlődik, vagy tehetet­len, félénk emberré. 45

Next

/
Thumbnails
Contents