Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Néhány gondolat a szerzetesi engedelmességgel kapcsolatban
den szervezetben. És mégis van lényeges különbség. Ez a különbség teszi azt, hogy a szerzetesi engedelmesség belsőleg különbözik egy csak szervezeti engedelmességtől. A szerzetesi engedelmesség nem pusztán funkcionális jellegű. A szerzetesi engedelmesség már azért is más, mivel a szerzetesek tevékenysége sohasem irányul csupán egy világi immanens feladatra, hanem a Krisztustól hozott, csak a hit által megragadható értékekre. A természet- feletti értékrend megvalósítása persze általában (kivéve talán a tisztán kontemplativ szerzetesek esetét) magában foglalja azt, hogy a szerzetes valamilyen „emberileg is hasznos“ feladatot végez. Ez az emberileg hasznos feladat azonban számára csak a hit szerinti élet keretében jelent életcélt és ezért ha valaki ezt őszintén és komolyan teszi, akkor már szó sem lehet arról, hogy engedelmessége pusztán csak beleilleszkedés egy szervezetbe. Mivel a cél belsőleg és lényegében más, azért más a szerzetesi engedelmesség, még akkor is, ha megjelenési formája kívülről nézve nem nagyon különbözik attól az alárendeltségtől, amely minden szervezetben megvan. A szerzetesi engedelmesség továbbá azért más, mint egy közönséges alárendeltségi visszony, mivel a szerzetes szabadon egész életre köti le magát, és mivel teljes személyiségével azonosítja magát a szerzetesi közösséggel. Ez egy üzemben, irodában nem így van. Az ember elmehet, ha a munka, a környezet nem tetszik, és soha sincsen szó arról, hogy a munka- viszony életének minden vonatkozására kiterjed. Éppen ezért mindaz, amit a szerzetes tesz — még akkor is, ha a hétköznapi életben nagyon hasonlít ahhoz, ami egy munkaviszonyban történik —, lényegesen különbözik egy munkaviszonytól. Az engedelmesség lényege: egész életre szóló kötöttség Isten és az Egyház szolgálatában. Egy életre szóló kötöttség pedig mindig kockázatot jelent. Ezt a kockázatot, amelynek nem látja összes implikációit, a szerzetes Istenben bízva vállalja. Igaz ugyan, hogy minden emberi életben kikerülhetetlenül megvan a kockázat. Nagyon világos ez a házasság esetében. Akármilyen jól is ismerik egymást a jegyesek, valójában csak akkor tudják, mi rejlik a másik félben, ha már öt — tíz évig együtt éltek. Minden fontosabb döntés kockázatot jelent tehát. De mivel a szerzetesi élet csakis a hitből vett motívumoktól kapja értelmét, azért — emberileg szólva — a kockázat nagyobb. És ezzel együtt történhet meg nagyon értelemszerűen az, hogy egy konkrét szituációban előadódik a kereszt. Mert ha egy elöljárói döntés nehéz, kellemetlen, igazán próbára teszi az embert, akkor csak a hitből vett motívumok erejéből dolgozható fel. Az egyéni vágyakat, elképzeléseket fel kell áldozni, de éppen ez jelenti adott esetben az ember igazi kibontakozását Krisztus mértéke szerint. Mindenesetre ha valaki rátette az életét arra az életformára, amely a hit szerint tájékozódik, akkor vállalta az ilyen lehetőséget is. Amikor valaki elkezdi a szerzetesi életét, akkor általában 34
