Szolgálat 8. (1970)

Tanulmányok - Jean-Marie le Blond: Isten tekintélyének megtapasztalása

ennek a második útnak jelentőségét: itt „az ember egy idegennel találkozik, mikor Istennel találkozik. A találkozás esetleges. Nincsenek lényeges viszonyban egymással.“2 Persze nem tartjuk helyesnek e mondat minden kifejezését: talán az a bizalmatlanság befolyásolta, amelyet a protestánsok Istennek a természet útján való megismerése iránt éreznek. De érdeme, hogy egy olyan mozzanatra irányítja figyelmünket, amely döntő Isten konkrét és személyes megismerésében.

Ennek a találkozásnak legmegragadóbb típusa Mózes felfedezése: az égő csipkebokor. Különös, váratlan esemény, amely eltéríti útjából és valami abszolút szentet nyilatkoztat ki neki, inkább megtapasztalás, mint következtetés útján (Ex. 3.). Egy titokzatos Másik tör be életébe, s betörésével felforgatja és átalakítja azt, sőt fel fogja forgatni és át fogja alakítani az egész nép életét is.

Más példák sem hiányoznak: az ismeretlenek látogatása Ábrahámnál Mambré tölgye alatt és a barátság megkötése Isten és Ábrahám közt (nem hiába hívják az arabok Ábrahámot „El Khalil“-nak, a Barátnak). Idézzünk még egy „kisebb“, de jelentős példát: amikor Ágár, a pusztába száműzött, gyermekével együtt a szomjúságtól elepedő rabszolganő találkozik Istennel. Egy angyal forrást mutat neki, mire ő fölegyenesedik és így kiált: „Ó Istenem, te látsz engem." Newman kommentárja szerint úgy éri ez őt, „mint valami új igazság", mint személyes, egzisztenciális találkozás valakivel, akit csak távolról és elméletileg ismert, de most személyes köze van hozzá.

Végül — ez kiemelkedő helyet foglal el az egész zsidó-keresztény történelemben — a Szövetség. Ebben Istent kétségtelenül úgy ismerjük meg — éspedig a kinyilatkoztatás fejlődésének és a vallási tapasztalás elmélyülésének arányában mind világosabban —, mint mindenki Istenét, minden nép Urát (ennek a „monotheizmusnak“ kifejezése Izaiásnál válik kiemelkedővé). De Izrael mint Szövetségessel „találkozott" vele. Ez a szövetséges — íme a jellemző jegy — kiválasztotta népét, s viszonzásképpen a nép őt választotta. A spekulatív tudás és a „bizonyítékok" területén túl itt a szabadság birodalmába lépünk be: kiválasztónak és kiválasztottnak ez a szövetsége pontosan kifejezi két szabadság találkozását. Isten ismerete Izrael számára nemcsak azt jelenti most már: tudni, hogy van, hanem: viszonyban lenni vele. „Ismerem öt", ez nemcsak annyit jelent: hiszem, vagy „tudom", hogy van, hanem: kapcsolatom van vele, találkoztam vele.

Ez a találkozás Isten ismeretének ugyanazon alapján történik, mint amiről a Biblia beszél, ez a természet által kinyilatkoztatott Istennek konkrét aktualizálása. Ez van a keresztény istentapasztalás „csúcsán" is és ez teszi személyessé, ez „realizálja" az Istenről szóló jólismert (talán túlságosan is ismert, legalábbis ha azt hisszük, hogy már elsajátítottuk) tanítást. „Én vagyok Az, aki van, te vagy az, aki nincs. “ Ezt a kijelentést, amelyet Sienai Katalin Dialógusaiban Krisztus szájába ad,3 végülis nem úgy kell venni, mint a porrázúzott alázatra való felhívást. Katalin számára végső

20