Szolgálat 8. (1970)

Tanulmányok - Morel Gyula: Tekintély és szabadság a mai társadalomban és az egyházban

ébreszt a mai emberben minden döntés iránt, amely a döntés tárgyi okainak közlése nélkül történik. Más szóval a tekintély mindinkább a szükséges rossz értelmét kapja: pótmegoldás azokra az esetekre, amelyekben tárgyi és megbízható eredményeket még nem sikerült kidolgozni. A többi esetben, ahol empirikus eredmények válaszolják meg a felmerült kérdéseket, a tekin­tély alárendelt végrehajtó szervvé degradálódik: egyetlen feladata a kiszámí­tott racionális megoldás közzététele és kivitelezése. — Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan megfigyelhető a szakbizottságok szerepének növekedése. Az egyetemeken például a tanulmányi bizottság dönt a tanulmányi kérdésekben, a fakultás-tanács az adminisztratív ügyekben, stb. A szakbizottságokat össze kell hívni, döntéseiket ki kell hirdetni: hol a lényeges különbség egy „rector magnificus“ és egy pedellus funkciója között? — És nem kísért-e hasonló gondolkodásmód, amikor a püspököt felelőtlennek tartanánk, ha teológiai szakmai kérdésekben (pl. liturgia, pasztorális) nem a teológus szakbizottság véleményét követné, ha anyagi kérdésekben nem a pénzügyi szakemberekre hallgatna? A szakosodás más szempontokból is kikezdi a tekintély fogalmát. A spe­cializálódás valóban annyit jelent, mint „mindig többet tudni mindig kevesebb­ről“ — ha nem is fogadjuk el a tendencia végső pontjának tréfás meghatáro­zását: „mindent tudni — semmiről". A szakember fogalmának alakulása nyil­vánvaló szerepet játszik a tekintély pluralista felfogásában, hiszen éppen csak egy bizonyos területen tud többet mint én, tekintélyének meghatározott területre korlátozódása tehát magátólértetődő. — A szakosodás következ­ménye az a legkevésbé sem örvendetes tény, hogy a mai társadalom embere mindig több információt kap, de ezeket mindig kevésbé képes felfogni, feldolgozni és ellenőrizni. A közlés technikai lehetőségei ma valóban el­árasztják az újságot olvasó, rádiót hallgató, televíziót néző közönséget állítá­sokkal, ezek azonban sokszor egymásnak ellentmondók (pl. tények értel­mezésében), csak szakképzettek számára érthetők igazán, vagy pedig jel­szavak és hamis vádak felröpítéséve! inkább a közhangulat megdolgozását célozzák. Nem meglepő tehát, hogy a mai ember sokkal szkeptikusabban, gyanakvóbban fogad minden információt, de ugyanakkor igényli, hogy min­denről tájékoztassák. És joggal, hiszen minduntalan figyelmeztetik demokra­tikus kötelességeire és felelősségeire. Nem neki kell-e választásával, szava­zatával eldöntenie háború és béke, élet és halál kérdéseit képviselőinek, a törvényhozó testületnek közvetítésével — és milyen információk alapján? — Kézenfekvő, hogy ezek a problémák az egyházban sajátos természeténél fogva nemcsak hogy jelen vannak, hanem különös súlyt is kapnak. A mai ipari társadalmat gyakran nevezik teljesítményre beállított társada­lomnak (Leistungsgesellschaft). Valóban, a teljesítmény elve mind jelentősebb a mai ember megítélésében, éspedig a személyi elv hátrányára. Talcott Par­sons híressé vált szerep-elemzése alapján: a „Ki vagy te?" kérdés helyébe mindinkább az eredményességre vonatkozó „Mit és mennyit teljesítesz?" 14

Next

/
Thumbnails
Contents