Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - Morel Gyula: Tekintély és szabadság a mai társadalomban és az egyházban
Morel Gyula TEKINTÉLY ÉS SZABADSÁG A MAI TÁRSADALOMBAN ÉS AZ EGYHÁZBAN Acies bene ordinata — hányszor hallottuk alkalmazni az Énekek Énekének ezt a kifejezését az egyház intézményére, különösen XII. Piusz pápa uralkodásának évei alatt? Ma nemcsak az exegéta érezné magát kényelmetlenül az írás szövegének ilyen alkalmazása miatt, nemcsak az egyháztörténész szeme előtt jelennének meg az egyház kevésbé dicső és rendezett korszakait jelző évszámok, hanem sok hivő katolikus is ironikus megjegyzésnek könyvelné el, ha valaki a katolikus egyház intézményét ma jól rendezett hadsereggel hasonlítaná össze. Mi történt ezzel a csodálatraméltó, sokaktól irigyelt szervezettel, amelynek kristálytiszta hierarchikus felépítése természetfeletti elvekre és indítékokra támaszkodva bámulatos egységben tudta összetartani a legkülönbözőbb szociális kategóriákat: kultúrákat, népeket, korcsoportokat és társadalmi osztályokat? Van aki csöndes fájdalommal tűri, van aki elkeseredetten harcol ellene, de mindenki látja a tényt: a tekintély válságba jutott az egyházban. A tekintélyválság gyökerei A magyar nyelvben kifejezett magyar gondolkodásmód szerint okos ember az, aki az okokra nyúl vissza, ha problémákat meg akar érteni és helyesen reagálni rájuk. Az egyházi tekintélyválság okainak felkutatásában azonban mindenekelőtt néhány alapvető kérdés elméleti tisztázása látszik szükségesnek. A tekintéllyel kapcsolatban az egyházban felmerült problémákat több szempontból lehet és kell tanulmányozni, mint ahogy magának az egyháznak a fogalmát sem lehet monofizita módon csak egy síkon szemlélni. Ebben a rövid tanulmányban csak a szociológiái perspektívát tárgyaljuk. Ez ugyan a kérdésnek csak egy dimenzióját meríti ki, de a teljes megértéshez szükségszerűen hozzátartozik. Ennek az állításnak első felét aligha kell bizonyítani: a hivő ember szemében az egyház nemcsak emberi, hanem isteni természetű valóság is, s magán a természetes síkon is ugyanolyan jogos történelmi, kulturális vagy jogi szempontból foglalkozni vele, mint társadalmi vonatkozásban. A tisztánlátás érdekében azonban ugyanolyan fontos a tétel másik oldalát is tudatosítanunk. Az egyház „megtestesült valóság“, emberi természetét dogmatikai és tapasztalati biztonság teszi vitathatatlanná, tagjai nemcsak húsból és vérből való emberek (az „első születés“ eredményeképpen), hanem meghatározott kultúráknak és társadalmaknak tagjai is (a szocializálódási folyamat „második születése“ következtében), hivatása a konkrét emberi társadalomra irányul („signum elevatum“), működésének módszertani szabályait a kötelező lelkipásztori és misszionáriusi „aggiorna- mento“ is alapvetően befolyásolja. Ugyanolyan hamis .volna tehát például 11
