Szolgálat 7. (1970)

23. Leliismeretvizsgálat

mint az évenként egyszer történő szentgyónást). Tudjuk azonban az Egyház történetéből, hogy minél érzékenyebbek voltak lelkűk bűntelen- ségére nézve a keresztények, annál többször, s annál készségesebben foglalkoztak lelkiismeretük megvizsgálásával. Nincs ebben semmi hibáztatható. Még abban sem, ha a szerzetek tagjaiknak előírják, a világban élő hívek önmaguk számára feladatul tűzik ki, hogy naponkint, akár többször is, de főleg este lelkiismeretüket megvizsgálják. Csak maradjon mindig józan ez a vizsgálat, vagyis ne legyen soha sem önkínzás, főleg az emlékezet túlfeszített erőltetésével, legyen becsületes, vagyis nemcsak szokásszerű mechanizmus, és eszközi jellegét sohase tévessze el, vagyis el kell vezetnie a lélek bűnöktől, hibáktól való relatív (a kegyelmekhez mért) megtisztulására.

Van a lelkek történetében ezen az ún. „rendszeres“ lelkiismeret- vizsgálaton kívül egy másik gyakorlat, amely hasonló jellegű a lényeget illetőleg, de szinte pillanatnyi gyakorlata a léleknek, egy tekintet a cselekedetre, egy áttekintés, megítélés, megnyugvás, vagy elítélés. Ezt lehet úgy tökéletesíteni, hogy nemcsak a cselekedet elmúltával, hanem már annak lefolyása alatt, sőt lehetséges, hogy szabadakaratunk választása előtt közvetlenül, vagyis mielőtt a cselekedet szabadakaratunkból megszületik, már megtörténik ez a felülbírálás, s amennyiben a cselekedet erkölcsileg nem lenne kifogástalan, meg sem születik a szabadakaratból. Ez a reflexió magaslati foka, amelynek az ember szellemiségét tekintve nincs lényeges nehézsége, de jelen állapotunk bizonyos lefokozottsága miatt Isten sok segítő kegyelme kell hozzá.

A lelkiismeretvizsgálat végső tárgyi célja tehát a bűntelenség, végső alanyi célja pedig az a lelki érzékenység és könnyedség, amely az előbb vázolt tökéletes reflexió segítségével a bűnös lélektani megmozdulásokat már az akarat választása előtt leleplezi és ellene mond.

fgy lesz az életszentség egyik legnagyobb jelentőségű tényezője.

3. Általános lelkiismeretvizsgálat

Ebben a lelkiismeret egész területéről szó van és mindenre kiterjed, ami bűn. Amikor pedig a lélek a bűnökből kiemelkedik, akkor a hibákra, ill. a hibák ösztöni, szenvedélyi gyökereire is.

Ennek módszerét szinte minden imakönyv közli.

A nem gyónások előtt végzendő, ill. végezhető általános lelkiismeret- vizsgálás hasonlít a kötelezőhöz, azonban kevesebb időt fordítunk rá és egyénileg megfelelő módszereket lehet alkalmazni. E módszereket tanulmányozhatjuk megfelelő könyvekből, saját tapasztalatunkból, kaphatjuk esetleg lelkivezetőtől. Mindenesetre elég fontos annál, aki lelki75