Szolgálat 7. (1970)
23. Leliismeretvizsgálat
23. LELKIISMERETVIZSGÁLAT Az ember szellemi természetének egyik legközvetlenebb megnyilvánulása a reflexió, a cselekedetekre való visszapillantás. Ez a visszapillantás ugyancsak az ember természeténél fogva sokszor bíráló, megítélő jellegű. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az ember egyik legmélyebb adottsága és Istentől természetünkbe írt törvényszerűség az erkölcsi gondolkodás, önbírálat és saját cselekedeteink fölött kimondott értékítélet, — természetesnek találjuk, hogy nemcsak a kereszténységben, hanem a pogányságban is gyakorolták a tágabb értelemben vett lelkiismeretvizsgálatot. 1. A lelkiismeret A szavak összetétele világos. Eredetije a latin conscientia szó. A conscientia közvetlen jelentésében a lélektani tudat világa. A conscientia erkölcsi értelemben ennél sokkal többet mond. Jelenti a tudatvilágot is természetesen, mert tudati tényekről van szó. E fölött azonban jelenti az emberi léleknek, tehát emlékezetnek, értelemnek és akaratnak Istentől kapott sajátos hajlandóságát és könnyedségét az erkölcsi elvek fölismerésére, megjegyzésére és azok szerint való gondolkozásra és cselekvésre. De nemcsak ezt a hajlandóságot és relatív (személyek szerint különböző) könnyedséget jelenti, hanem bizonyos abszolút elkötelezettséget is az erkölcsi renddel szemben. Ebből az elkötelezettségi érzetből és tudatból fakad az a megföllebbezhetetlen helyeslés vagy rosszalás, amely tetteink jó, ill. rossz vonatkozásával kapcsolatban tudatvilágunkban fölmerül. Az aztán természetes, hogy a lelkiismeret ezt a jóváhagyó, ill. rosszaié ítéletet ki is mondja. Az ember szinte hallja belső világában a lelkiismeret megföllebbezhetetlen szavát, amely elől még kitérni is alig lehet. Megértjük az előbbiekből a „lelkiismeretfurdalás“ fogalmát és tényét is. Lelki képességeink berendezettsége olyan, hogy a lelkiismeret vádló beszédje zavarólag, nyugtalanítólag, furdalólag, marcangolólag hat. Minél érzékenyebb egy ember lelkiismerete, annál inkább hat így. Elaltatni a lelkiismeretet nehéz. Inkább lehetséges az egész tudatvilág figyelmét elterelni erkölcsi szempontokról, és odatapasztani a világ különféle „kincseihez“. Ez alapon lehetséges, hogy a lelkiismeret „eltompul“. Minthogy a mondottak értelmében a lelkiismeret az ember végső boldogulásának, sőt már e földi nemesebb kiteljesedésének igen hatékony eszköze, nagy kegyelem Istentől is, de nagyértékű teljesítmény 73
