Szolgálat 7. (1970)

21. A keresztény aszkézis legfőbb belső gyakorlatai

zője: az alázat, amely ha igazi, sohasem erőltetett, érzelgős, hanem világos meggyőződés alapján kiforrott magatartás.

Ebből (az alázatból) mint televény talajból nő ki a nagylelkűség, vagyis a szabadakarat szeretettől ihletett rugalmas készsége Isten bármely akaratával, sőt óhajával szemben.

Ennek a benső egészségi folyamatnak erejében az akarat aránylag könnyen megbirkózik bűnre való hajlamával. A „könnyen“-t úgy értjük, hogy az előbbi hármas tényező alapján szükségképpen kibontakozik a hősiesség, amelynek eleme a küzdelem. A hősiesen küzdő akarat lassan elkészül problémáival.

Világos ebből, hogy itt van a keresztény aszketizmus mélysége, s önmegtagadásunk legkülönfélébb gyakorlatait ide kell összpontosítanunk.

66