Szolgálat 7. (1970)

19. A keresztény aszkézis lélektana

ságának itt mindjárt könnyen le lehet vizsgáznia.

Nagy feladat a jellemtökéletesítés. Kötelességeink teljesítése mellett ennek semmiképpen sem szabad elsorvadnia, hanem ellenkezőleg a kibontakozás felé menetelnie. Maga a kötelességteljesítés lényeges támpontot nyújt a jellem tökéletesedéséhez.

Lényeges nagy föladat a Jézus-követés, hiszen a keresztény aszkézis főként innen forrásozik. Nem jelent ez szükségképpen új, főleg pedig nagy területet. Az aszkézis egész területét ebbe a végső célirányba lehet és kell állítani. S az egész területre ráhullanak ennek az egységes ragyogó szempontnak és célnak sugarai.

Az így fölvázolt módszer gyümölcse lesz az egyedileg eltalált, helyes, okos, igazán Isten szándéka szerint való aszkézis.

III. A problémák föloldása

Nagyobb problémák:

1. Testi gyöngülés

Minthogy lélektanról van szó, nem a testi szempont itt a fontos, hanem a gyöngüléssel összefüggő ideggyöngülés, érzelmi feszültség, hangulati eltolódás, sőt esetleg patologikus nyugtalanság, vagy egyéb beteges tünetek.

A testi gyöngülés nem védhető ki teljesen az aszkézisben, habár nem tartozik szükségképpen a dolog természetéhez. Hiszen az egyetemes aszkézis testi egészség és élethosszabbítás szempontjából is sokat használt az emberiségnek. Ha az aszkézis módszere helyes lélektanilag is, akkor nem lehet szó oktalan öngyöngítésről.

Az idegesség, érzelmi feszültség, stb., főleg pedig a patologikus jelenségek szintén nem védhetők ki teljesen. De nem azonos okból, mint a gyöngülés. Valamelyes gyöngülés a testi erőkben komoly önmegtagadások alapján következményképpen áll elő, de nem idegesség vagy patológia. Mégsem védhető ki az utóbbi sem teljesen, ha már előbb megvolt a szervezetben legalább csírája, mert bizonyos testi gyöngüléssel kapcsolatban az egyedben meglévő adottságok és lehetőségek könnyebben bontakoznak ki. így van ez a fertőzés veszélyénél, ill. a kórokozó élősdiek elhatalmasodásánál is a szervezetben.

Van-e itt megoldás?

Kétségtelenül már a módszeri meggondolásnál nagyon tekintettel kell lenni arra, hogy a testi erők mennyit bírnak el jól, nem pedig a kimerülésig. És méginkább tekintettel kell lenni arra, van-e az egyedben alap patológiára. Ha igen, a lehető legmérsékeltebb aszketizmus felé lehet csak irányítani, amely őt egészségesebbé teheti, nem pedig betegségi veszélybe sodorja.

55