Szolgálat 7. (1970)
11. Keresztény élet I.
kedett és önmagára ébredt, öntudatos, önbirtokoló, önelhatározó, önműködtető. Minél kisebb az öntudat foka, annál inkább az Istentől beléteremtett törvényeknek kell szükségszerűen és kényszerítőén érvényesülniük (növényekben, állatokban, emberi testben és alsóbbrendű lelki ösztönökben). Minél inkább önmagára ébred egy lény, annál hátrább vonul a természeti törvények kényszerítő ereje. Az emberben csodálatos egyedi és személyi egységbe kapcsolódott az élet három lényegesen különböző foka. S habár a három életet az emberben nem három életelv, hanem egyetlenegy: a szellemi lélek forrásozza, mégis szellemiségével nem hatja át a tény ész és érzéki életet, hanem csak fönntartja. Az alsóbbrendű két életsík megmarad eredeti valóságában. — Érmek bölcs oka az, hogy az emberi szellem az ő egyébként is határolt tudaterejét a magasabb foglalkozásra irányíthassa. (Különben minden sejtnek számtalan életmozzanatával is kellene foglalkoznia, s minden részlettel, ami az emberben van és él, ez pedig igen hátrányos volna a magasabb működésre.) Isten az abszolút tudat. Az abszolút élet. Élete teljesen azonos létével. Nincs létében semmi, ami egyben a legmagasabbrendű élet ne volna. 2. Az emberi élet értékelése. Világos a mondottakból, hogy a legvalódibb élet az emberben is a szellemi, és annak is szabadon választó és elhatározó tevékenysége. Ez a két utóbbi mozzanat az ember tenyész, érzéki és kezdetlegesen szellemi (eszme, szellemi emlékezés, szellemi képzelés, gondolkodás) életének nagy területén és keretében csak kicsiny sziget, mégis innen veszi kiindulását és mértékét az emberi érték. Van természetesen valami értékük (inkább használati és élvezeti, esetleg képzeleti értékük) ásványoknak is, növényeknek is, állatoknak is, embereknek is, sőt az ember ösztönvilága erőszakosan is ezek felé sodor (az emberben tehát a test és érzékiség felé), mégis ami igazán és örökre érték, az szellemi síkon van, éspedig ott is az ember szabadon választó és elhatározó cselekvéseiben. Istennek azonban egységes gondolata az ember. Egészben érték úgy, amint Isten teremtette. Nem becsülhetjük le Istennek semmi részletgondolatát az emberről. Viszont kétségtelen az is, hogy az emberi élet értékei nem egymás- mellettiségben, hanem fölé- és alárendeltségi viszonyban vannak. Éspedig nem tétlenül, hanem cselekvő és építő viszonyban. A puszta anyagi adottságon épül föl közvetlenül, kápráztató szervezettségben a tenyészélet, e fölé fönséges és titokzatos közvetlenséggel az érzéki (megismerő, érző, törekvő) élet, s e fölé épül még titok14
