Szolgálat 6. (1970)

Eszmék és események - Teológiai aggiornamento Magyarországon

hanem „hangosan" töprengek, s az ilyen töprengés mindig kissé vázlatos és itt-ott rapszodikus.

Mindezt persze nem a magyar egyházi magatartás és teológia konzervativizmusának mentségére akartam felsorolni, hanem csak néhány gondolatot akartam felsorakoztatni a teljesebb megértés érdekében. Világos, hogy a felsorolt szempontok nem szolgálhatnak mentségül a teológiai konzervativizmusnak és hanyagságnak, már csak azért sem, mert vannak problémák és eredmények, amelyek a felsorolt szempontok határain kívül esnek (pl. a biblikus tudományok általános megújítása, főleg az exegézis korszerűsítése, hitoktatási feladatok stb.). De befejezésül legyen szabad azt mondanom, mégsem reménytelen a helyzetünk, mert vannak — egyre növekvő számban — kezdeményezések, gyakorlati és elméleti próbálkozások, sőt már eredmények is, amelyek a zsinati megújulás szelleméből forrásoznak. Lehet, hogy ez a megújulás néhány vonatkozásban — a magyar hagyományőrző lelkületnek és történeti érzéknek megfelelően — más színezetű lesz, mint a nyugati, de azt gondolom, nem is lehet cél az új teológia kritikátlan, szolgai átvétele, sem a nyugati megújulás automatikus utánzása. Rendkívül fontosnak tartom mindenesetre, hogy erről az ügyről beszélgessünk, gondolatainkat kicseréljük, egymást biztassuk, hogy a visszahúzó konzervatív magatartásból kiemelkedjék a magyar egyházi élet.

Ebben a reményben, és abban a várakozásban, hogy ezt az egészséges fejlődést a Vatikáni Rádió és a külföldi építő szándékú kritika is támogatni tudja, üdvözöllek és maradok

Budapest, 1970. ápr. 25.

baráti szeretettel és nagyrabecsüléssel: Csanád Béla

85