Szolgálat 6. (1970)
Eszmék és események - Msgr. Zágon J.: A Szent István-millennium (A Vatikáni Rádió adása)
szentelő fiatal életekben. — A Miatyánkot a hívósereg megint együtt latinul énekli. Felejthetetlen marad az a félóra, amelyet a szentáldozás kiosztása vett igénybe. A fölszenteltek tízesével járulnak az oltárhoz a két szín alatti áldozásra. Ugyanakkor a pápa személyesen áldoztatja meg katedrájáról az új papok közvetlen hozzátartozóit, akik a földkerekség minden részéről Rómába jöttek erre az alkalomra. Köztük feltűnően sok egyszerű ember: kendős parasztasszonyok, kimért és súlyos léptű férfiak — munkások, hivatalnokok. Elnézzük ezeket az arcokat: nem egyre mély ráncokat vésett már egy élet munkája és fáradsága, de most sugárzik valamennyi. Krisztust veszik magukhoz földi helytartójának kezéből a Szentségben, s Krisztust tisztelhetik ettől az órától tulajdon gyermekeikben. Atyákká és anyákká, életadókká lettek nemcsak a természet áldott rendjében, hanem az Egyház természetfölötti életközösségében is. Ha fölemelik szemüket, fiaikat látják az oltár magasában, amint ugyanabban az egy Kenyérben részesednek. Nemzedékek őrségváltása ez a hangtalan áhítatú néhány perc. Krisztus felé tart mindegyik menet hullámzása, hogy a legértékesebbet: saját életét, vagy a neki legdrágább életet adja oda Neki visszavonhatatlanul, s cserébe jogosan kapja meg a legnagyobbat: Krisztust magát, egészen. A mise befejezéshez közeledik. Ragyogva szárnyal fel az énekkarból Palestrina kórusa: Exsultate justi, ujjongjatok igazak az Úrban! A pápai áldással végződik a három óránál tovább tartó, impozáns rendben végbemenő szertartás. A csodálatos öregember, aki a fáradtság legkisebb jele nélkül csinálta végig az egészet, most felszáll a sedia gestatoriába, s úgy vonul végig a téren az ünneplő tömeg közt, hogy mindenki láthassa. Az Áldások termében még egyszer megáll, hogy most már közvetlen atyai üdvözlettel köszöntse az új papokat. A hatalmas teret betöltő tömeg a mély benyomások áhítatos órái után felszabadultan, mámorosán ujjong. Az Egyház diadala volt ez a nap — csendes, igaz, hozzáillő diadal. Krisztus jelenléte ismét gyarapodott a világ minden részében. Az utolsó vacsora terme újból kitárta ajtaját és az apostolok oldalára új apostolok szegődtek. Nagy fényesség gyulladt ki és hasított bele a reménytelen világ sötétjébe. Reménységünk a remény ellenére megint kivirulhat. Spectator MGR. ZÁGON JÓZSEF A SZENT ISTVÁN-MILLENNIUMRÓL Elhangzott a Vatikáni Rádióban, 1970 április 27-én. A Magyar Püspöki Kar Szent István király születésének és a magyar kereszténységnek ezeréves évfordulója alkalmából jubileumi esztendőt hirdetett, mely 1970 augusztus 20-án kezdődik s egy évig, tehát 1971 augusztus 20-ig tart. Ijjas József kalocsai érsek, a püspöki konferencia elnöke az NC 70
