Szolgálat 6. (1970)

Az egyház szava - VI. Pál pápa: Papi és szerzetesi hivatásokért (O. M. ford.)

esetben is bízunk korunknak a nagy eszmények felé nyílt, az embertestvérekért áldozatot vállaló ifjúságában, ha a társadalommal szembeni magatartása sokszor a visszautasítás, vagy az erőszakos lázadás is. Éppen ezért hiszünk abban, hogy sokan vannak, akik nagylelkűen tudnak felelni az Isten hívó szavára. Különben is a jelentkező hivatások minősége mutatja, hogy az Isten ma is gondoskodik egyházáról és hogy reményünknek jó alapja van.

A hivatás kegyelme nem más, mint az Egyház és az Isten országa építésére az ifjú léleknek ajándékozott nagyobb istenszeretet. De korunkban gyakran megtörténik, hogy ez a kegyelmi ajándék nem éri el célját. Mert csak kedvező körülmények közt érheti el. Magában a lélekben, a családi környezetben, a keresztény közösségben kell a kedvező körülményeknek meglenniök, és ott, ahol a papságra és a szerzeteséletre a fiatalokat előkészítik. Mindenek előtt abban a fiatal lélekben, amelynek Isten a hivatás kegyelmét megadja. A hivatás eszményét úgy kell megmutatni a maga valóságában és minden szigorú követelményével együtt, mint Jézus Krisztus szeretetének való teljes önátadást és az evangélium kizárólagos szolgálatára való visszavonhatatlan fölajánlást. Csak abban az esetben fogadják lelkesedéssel a fiatalok a hivatás kegyelmét, ha annak lényegét így bemutatják nekik. Nagyon sokat segít, sőt nem egyszer döntő befolyással van a fiatalokra egy- egy példáséletű papnak vagy szerzetesnek a tanúsága. Krisztus hívó szavát — „Jöjj, kövess engem!“ — a fiataloknak a pap tolmácsolja, és a szerzetesi hivatás esetében is ugyanígy van. Igaz, manapság sok nehézséggel kel! a papnak megküzdenie, de íme: annak tudata, hogy áldozatos papi életének a példája új hivatásoknak lesz elindítója, bátorításul szolgálhat neki magának. Krisztusról akarnak hallani ma az emberek, jobban mint valaha; de hogyan halljanak, ha nincs, aki Krisztusról beszéljen nekik?

Továbbá: alkalmassá kell tenni a fiatal lelket arra, hogy az Isten hívó szavát megértse és arra igennel válaszoljon. E szempontból nagy a családok felelőssége, mert nagyrészt a család légkörétől függ, párbeszédet tud-e kezdeni a fiatal lélek az őt hívó Istennel. Sajnos, nem egy családban hiányzik a hit és a szeretet. Pappá lenni annyit jelent, mint az Isten országa érdekében vállalni egészen rendkívüli odaadással mások szeretetét. Szerzetessé lenni meg annyit jelent, mint vállalni, hogy az embernek egész életére legyen elég az Isten, és a világ helyett az Isten jelenlétével és szeretetével érje be. Adja Isten, hogy a családban ezeket az eszményeket nagyra becsüljék, körükben hit és szeretet lakjék, mert e kettő nélkül egyetlen hivatás sem tud kibontakozni. És itt most a keresztény közösség felelősségéről is beszélnünk kell. Amint a 2. Vatikáni Zsinat hirdeti, a hivatások felkarolása és ápolása az egész keresztény közösség kötelessége: a közösségnek pedig leginkább azáltal kell e kötelességének megfelelnie, hogy tökéletes keresztény életet él. A papi és szerzetesi hivatás ugyanis a keresztségen, bérmáláson és az eucharisztián nyugvó általános keresztény hivatást koronázza meg. A hivatás csak abban a lélekben tud gyökeret verni, amely az igazi kereszténységet

59